TOLVAJ HUSZÁR

1

Ló dobog, por kél az úton,
Zeng a harsány trombita:
Kvártély, kisbiró! huszárok
Szállanak a faluba.

És hogy jöttek, hogy megálltak
A vitézi seregek:
Aggalom s öröm vegyűlve
A lakókat szállta meg.

Aggalom s öröm szivökben
Nem hiába lakozik:
A huszárok csínosak, de
Kissé hosszuk újjaik.

„Jól vigyázz leányom édes,”
Mond az aggódó anya,
Nehogy ez vagy az lakunkból
Vélek elvándorlana.”

2

Ébred a hajnal sugára,
Véle ébred a huszár;
Lóra pattan, induló zeng,
S messze föld fogadja már.

És merengő fájdalommal
Néz utánok a leány;
Köny pereg le szép szeméről,
Mély sohaj kel ajakán.

„Mért, leányom, e busongás?
Könybe mért lábbad szemed?”
„Jó anyácskám, meglopának,
Egy... elvitte szívemet.”

Pápa, 1842. június