RÉG ELHUZTÁK AZ ESTELI HARANGOT...

Rég elhuzták az esteli
Harangot.
Ki az, aki még mostan is
Barangol?
Csak én járok a faluban
Egyedül.
Keresem az álmot, de az
Elkerűl.

Fönn van a hold, fönn vannak a
Csillagok;
Mind megannyi szép leányszem,
Ugy ragyog.
Sötét árnyat vetnek a fák,
A házak,
Unalmokban egyebet sem
Csinálnak.

Amott egy ház, a tetején
Két gólya,
Alant egy pár ember a kis
Ajtóba’...
Legény, leány - amaz szőke,
Ez barna,
Legény a lyányt subájába
Takarja.

Mellettök mentem el, észre
Sem vettek.
Én istenem, be boldogok
Lehetnek!
Nem irígylem, de mégis jobb
Szeretném,
Ha azt a kis barna lyányt én
Ölelném!

Szalkszentmárton, 1846. április 10-24.