tag:blogger.com,1999:blog-79102035164118359862012-01-25T18:00:22.259+01:00Dwarfnoreply@blogger.comBlogger8551100tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-30834360361757838372009-01-30T07:10:00.007+01:002009-01-30T07:10:08.220+01:00 <br /> <br /> Akinek nincs szeretoje, <br /> Bort igyék, <br /> S hinni fogja, hogy minden lyány <br /> Érte ég. <br /> <br /> És igyék bort az, akinek <br /> Pénze nincs, <br /> S az övé lesz a világon <br /> Minden kincs. <br /> <br /> És igyék bort az, akinek <br /> Búja van, <br /> S a bú tole nyakrafore <br /> Elrohan. <br /> <br /> Sem szeretom, sem pénzem, csak <br /> Bánatom; <br /> Másnál háromszorta többet <br /> Ihatom. <br /> <br /> Pest, 1844. szeptember <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-3083436036175783837?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-9609203752888574782009-01-30T07:10:00.005+01:002009-01-30T07:10:07.679+01:00 <br /> <br /> Szivem, te árva rabmadár! <br /> Kit szuk, szoros kalitka zár, <br /> Légy csendesebben odabenn, <br /> Ne hánykolódjál oly igen; <br /> Ugy meg találod sérteni <br /> Magad, hogy vér fog ömleni... <br /> Vagy üsd meg magadat tehát, <br /> Jojön halálos seb reád: <br /> Véreddel majd megírhatom <br /> Szerelmem és hattyúdalom. <br /> <br /> Pest, 1844. október-november <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-960920375288857478?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-54536331140873520122009-01-30T07:10:00.003+01:002009-01-30T07:10:05.745+01:00 <br /> <br /> Szemek, mindenható szemek! <br /> Ne nézzetek, ne nézzetek <br /> Reám oly hidegen, oly hidegen; <br /> Megöltök, ez halál nekem. <br /> Halál nekem! <br /> <br /> Vagy, oh mindenható szemek! <br /> Csak öljetek meg, öljetek; <br /> Aztán mosolygjatok, mosolygjatok, <br /> S én újolag föltámadok, <br /> Föltámadok! <br /> <br /> Pest, 1844. november <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-5453633114087352012?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-62953995810696266742009-01-30T07:10:00.001+01:002009-01-30T07:10:04.247+01:00 <br /> <br /> Élet, halál... nekem már mindegy! <br /> Ez a kétség irtóztató; <br /> Igy nem mehet tovább, amint megy <br /> És „aki mer, nyer” példaszó. <br /> <br /> Hozzá megyek, hozzá kell mennem, <br /> Elotte szívem fölnyitom, <br /> Hadd lássa meg, mi kín van bennem, <br /> S hogy azt mind érte hordozom. <br /> <br /> S ha szenvedésem látni fogja, <br /> S a halvány színt, melyben vagyok; <br /> Talán meglágyul indulatja, <br /> Talán majd szánakozni fog. <br /> <br /> És hátha könyvébol szemének <br /> E drága sort olvashatom: <br /> Hisz én már téged rég kisérlek, <br /> Van érted titkos bánatom. <br /> <br /> És hátha csókja szent kulcsával <br /> Nyitand számomra majd eget... <br /> Vagy, mint orültet, szolga által <br /> Szobájából majd kilöket. <br /> <br /> Pest, 1844. november <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-6295399581069626674?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-43160347627270763772009-01-30T07:09:00.001+01:002009-01-30T07:10:00.623+01:00 <br /> <br /> Jaj, be bús ez a harangszó! <br /> Neked harangoznak, <br /> Kedves, hervadt rózsaszála <br /> Tizenöt tavasznak! <br /> <br /> A templomnál van koporsód, <br /> Koporsód van itten! <br /> Hova veled volegényként <br /> Egykor joni hittem. <br /> <br /> Védangyala kedvesemnek <br /> Odafönn a mennyben! <br /> Szánj, és vedd el eszemet, vagy <br /> Vígasztalj meg engem. <br /> <br /> Vagy talán te is meghaltál? <br /> Tán megölt a bánat? <br /> Hogy hervadni hagytad ezt a <br /> Legszebb rózsaszálat. <br /> <br /> Pest, 1845. január <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-4316034762727076377?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-62156899486465669972009-01-28T07:00:00.013+01:002009-01-28T07:00:27.169+01:00 <br /> <br /> Természet! még te is gúnyolódol?... <br /> Amióta ot eltemetok: <br /> Tél havának kello közepette <br /> Olyan tavasziak az idok. <br /> <br /> Semmi jég a síma Dunavízen, <br /> Semmi hó a Szentgellérthegyen... <br /> Csak hogy testem és lelkem szemében <br /> Mentül sértobb ellentét legyen. <br /> <br /> Mért nem keltek boszült háborúra? <br /> Mit alusztok? lusta elemek! <br /> Éjszak vésze, te prédát üzo sas, <br /> Szárnyaid mért nem süvítenek? <br /> <br /> Mért nem hajtod a felhot az égen? <br /> Mint vadász a sebzett madarat; <br /> Hadd hullatná szét hópillangóit, <br /> Mint ama madár a tollakat. <br /> <br /> Ezt szeretném, kedvem ebben telnék, <br /> Ugy láthatni a természetet, <br /> Mint szivem van, mely szép Perzsiából <br /> Vad Szibériává vetkezett. - <br /> <br /> Oh de hátha e meleg verofény <br /> A természetnek nem gúnyja? nem! <br /> Sot részvéte: csak azért nincsen tél, <br /> Hogy ne fázzék ott kinn kedvesem. <br /> <br /> Pest, 1845. január <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-6215689948646566997?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-44880756954268275172009-01-28T07:00:00.011+01:002009-01-28T07:00:17.779+01:00 <br /> <br /> „Joj, tavasz, joj!” - gondolám az osszel, - <br /> „Várlak, mert boldogságommal josz el; <br /> Kinn falun lesz ifju, szép galambom, <br /> És szabad lesz ot meglátogatnom; <br /> S hogyha tole száz mérföldre lennék, <br /> Száz mérföldrol is hozzája mennék. <br /> Ha jön a nap hajnal-ölelésre, <br /> Ha megy a nap éj-fölébresztésre, <br /> És a hold, a zultán, ha belépe, <br /> Csillaglyányos gazdag háremébe: <br /> Én galambom hu árnyéka lészek. <br /> Követoje minden lépésének. <br /> Míg szerelme, mint tavasz! virágod <br /> Melegulo keblén kicsirázott, <br /> És amíg o e virágot szuzi <br /> Pirulással én szivemre tuzi: <br /> S mért nem tuzné? s lehetetlenség-e? <br /> Hogy menyasszonycsók leend a vége. <br /> Joj, tavasznak illatos füzére! <br /> Tegyelek föl jegyesem fejére!” <br /> <br /> * <br /> <br /> Joj, tavasznak illatos füzére! <br /> Tegyelek föl sírja keresztjére. <br /> <br /> Pest, 1845. január <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-4488075695426827517?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-74114800556551080172009-01-28T07:00:00.009+01:002009-01-28T07:00:15.693+01:00 <br /> <br /> Mi kék <br /> Az ég! <br /> Mi zöld <br /> A föld! <br /> Zöld föld felett, kék ég alatt a <br /> Hangos pacsírta fütyörész: <br /> Dalával a napot kicsalta, <br /> A nap rá gyönyörködve néz. <br /> <br /> Mi kék <br /> Az ég! <br /> Mi zöld <br /> A föld! <br /> Zöld a föld, kék az ég, tavasz van... <br /> És én oly sült bolond vagyok, <br /> Hogy idebenn a szuk szobában <br /> Kadenciákat faragok! <br /> <br /> Eperjes, 1845. április <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-7411480055655108017?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-13460128795287256932009-01-28T07:00:00.007+01:002009-01-28T07:00:14.574+01:00 <br /> <br /> Ki a szabadba, látni a tavaszt, <br /> Meglátni a természet szinpadát! <br /> Az operákban ki gyönyörködik? <br /> Majd hallhat ott kinn kedves operát. <br /> <br /> A természetnek pompás szinpadán <br /> A primadonna a kis fülmile; <br /> Ki volna, énekesnok! köztetek <br /> Merész: versenyre kelni ovele? <br /> <br /> Megannyi páholy mindenik bokor, <br /> Amelyben ulnek ifju ibolyák, <br /> Miként figyelmes hölgyek... hallgatván <br /> A primadonna csattogó dalát. <br /> <br /> És minden hallgat, és minden figyel, <br /> És minden a legforróbb érzelem... <br /> A kosziklák, e vén kritikusok, <br /> Maradnak csak kopáran, hidegen. <br /> <br /> Eperjes, 1845. április <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-1346012879528725693?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-52900435643868198622009-01-28T07:00:00.005+01:002009-01-28T07:00:12.452+01:00 <br /> <br /> Ismerjetek meg végre: ki vagyok? <br /> Álarc alatt volt mostanáig képem. <br /> De már meguntam én álarcomat, <br /> És azt most ünnepélyesen letépem! <br /> <br /> Olvastátok vidám dalaimat? <br /> Azt gondoljátok, hogy lelkembül írom? <br /> Oh, dalaimban a kedv, nevetés, <br /> Csak olyan ez, mint a virág a síron. <br /> <br /> Kivul a síron nyílik a virág, <br /> S belul a sírban féreg és halott van; <br /> Igy írtam én enyelgo dalokat, <br /> Mig lelkem haldokolt a fájdalomban. <br /> <br /> De többé nem leszek komédiás, <br /> Ki víg pofákat vág a közönségnek, <br /> És odabenn a színfalak között <br /> Arcán kínszenvedés könyui égnek! - <br /> <br /> Oh nem, ez mégsem szép határozat!... <br /> Muljék oly gyorsan, amily gyorsan támadt. <br /> Szenvedjen bár szivem: a víg dalok <br /> Ne szunjenek meg... hátha általok <br /> Kissé vidítom szomorú hazámat. <br /> <br /> Pest, 1845. szeptember 10-24. között <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-5290043564386819862?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-34297902717731753262009-01-28T07:00:00.003+01:002009-01-28T07:00:11.142+01:00 <br /> <br /> Oh lyány! szemed <br /> Milyen sötét, <br /> S mégis ragyog; <br /> Kivált midon <br /> Reám tekintesz, <br /> Ugy tündököl, <br /> Mint zordon éjben <br /> Villám tüzénél <br /> A hóhérpallos! <br /> <br /> Szalkszentmárton, 1846. március 10. elott <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-3429790271773175326?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-60453446021597842612009-01-28T07:00:00.001+01:002009-01-28T07:00:10.058+01:00 <br /> <br /> Dacos leány! <br /> Hagyd megcsókolni magad, <br /> Hagyd átölelnem derekad. <br /> Nap megy nap után, <br /> S ha napjaid elhaladnak, <br /> Maradsz magadnak. <br /> Száraz derekad <br /> Majd senki meg nem öleli, <br /> Csak a koporsónak deszkája, <br /> S halvány ajakad <br /> Más nem csókolja, csak a sír férgei... <br /> Gondolj reája. - <br /> Mit érzesz, <br /> Nem rendül meg szived? <br /> Nem érezed, <br /> Hogy ez hideg csók, hideg ölelés lesz! <br /> <br /> Szalkszentmárton, 1846. március 10. elott <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-6045344602159784261?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-73240743440459007212009-01-28T06:58:00.021+01:002009-01-28T06:58:38.163+01:00 <br /> <br /> Odanézzetek! <br /> Csatára iramlik a fergeteg; <br /> Paripája a szél, a nyargaló, <br /> Kezében a felleg a lobogó, <br /> Amelynek villám a nyele. <br /> Vágtat vele, vágtat vele <br /> Csatára, csatára... <br /> Mint harsog trombitája, <br /> A mennydörgés! <br /> <br /> Oh fergeteg, <br /> Ki a tornyokat <br /> Eldöntögeted, <br /> Kinek kezében kiszakad <br /> A tölgy a bérc kebelébül, <br /> Hol századok óta vénül, <br /> Hatalmas fergeteg! ki nem szakíthatod <br /> Az emberi szivbül a bánatot - - <br /> <br /> Szalkszentmárton, 1846. március 10. elott <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-7324074344045900721?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-75973427382343461252009-01-28T06:58:00.019+01:002009-01-28T06:58:36.856+01:00 <br /> <br /> Fönséges éj! <br /> Az égen tündökölve ballag <br /> A nagy hold s a kis esti csillag. <br /> Fönséges éj! <br /> A harmat csillog a gyep bársonyán, <br /> Bokor sátrában zeng a csalogány. <br /> Fönséges éj! <br /> Az ifjú mostan megy szeretoje után... <br /> S most megy gyilkolni a zsivány. <br /> Fönséges éj! <br /> <br /> Szalkszentmárton, 1846. március 10. elott <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-7597342738234346125?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-39465378359178837562009-01-28T06:58:00.017+01:002009-01-28T06:58:36.022+01:00 <br /> <br /> Igazság! alszol? vagy meg is halál? <br /> E férfi méltó volt rá, hogy nyakáról <br /> Aranylánc függjön; s íme a helyett <br /> O függ, o függ... a hóhér kötelén. <br /> S ennek nyakában aranylánc van, pedig <br /> Hóhérkötélen kéne függnie. - <br /> Igazság! alszol? vagy meg is halál? <br /> <br /> Szalkszentmárton, 1846. március 10. elott <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-3946537835917883756?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-8783209950676659772009-01-28T06:58:00.015+01:002009-01-28T06:58:34.877+01:00 <br /> <br /> Szabadság, szerelem! <br /> E ketto kell nekem. <br /> Szerelmemért föláldozom <br /> Az életet, <br /> Szabadságért föláldozom <br /> Szerelmemet. <br /> <br /> Pest, 1847. január 1. <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-878320995067665977?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-15411449800162493022009-01-28T06:58:00.013+01:002009-01-28T06:58:33.686+01:00 <br /> <br /> Sötét a bánya, <br /> De égnek benne mécsek. <br /> Sötét az éj, <br /> De égnek benne csillagok. <br /> Sötét az ember kebele, <br /> S nincs benne mécs, nincs benne csillag, <br /> Csak egy kis hamvadó sugár sincs. <br /> Nyomoru ész, <br /> Ki fénynek hirdeted magad, <br /> Vezess, ha fény vagy, <br /> Vezess csak egy lépésnyire! <br /> Nem kérlek én, hogy átvilágíts <br /> A másvilágnak fátyolán, <br /> A szemfedon. <br /> Nem kérdem én, hogy mi leszek? <br /> Csak azt mondd meg, hogy mi vagyok <br /> S miért vagyok?... <br /> Magáért születik az ember, <br /> Mert már magában egy világ? <br /> Vagy o csak egy gyüruje <br /> Az óriási láncnak, <br /> Melynek neve emberiség? <br /> Éljünk-e önnön öröminknek, <br /> Vagy sírjunk a síró világgal? - <br /> Hány volt, ki más szivébol <br /> Kiszíta a vért <br /> Saját javára, <br /> És nem lett büntetése! <br /> S hány volt, ki más javáért <br /> A vért kiontá <br /> Saját szivébol, <br /> S nem lett jutalma! <br /> De mindegy; aki áldozatnak <br /> Od’adja életét, <br /> Ezt nem dijért teszi, <br /> De hogy használjon társinak. <br /> S használ-e vagy sem? <br /> A kérdések kérdése ez, <br /> És nem a „lenni vagy nem lenni?” <br /> Használ-e a világnak, aki érte <br /> Föláldozá magát? <br /> Eljön-e a kor, <br /> Melyet gátolnak a roszak <br /> S amelyre a jók törekednek, <br /> Az általános boldogság kora? <br /> S tulajdonképen <br /> Mi a boldogság? <br /> Hisz minden ember ezt másban leli; <br /> Vagy senki sem találta még meg? <br /> Talán amit <br /> Mi boldogságnak nevezünk, <br /> A miljom érdek, <br /> Ez mind egyes sugára csak <br /> Egy új napnak, mely még a láthatáron <br /> Túl van, de egykor feljövend. <br /> Bár volna így! <br /> Bár volna célja a világnak, <br /> Bár emelkednék a világ <br /> Folyvást, folyvást e cél felé, <br /> Amíg elébb-utóbb elérné! <br /> De hátha ugy vagyunk, <br /> Mint a fa, mely virágzik <br /> És elvirít, <br /> Mint a hullám, amely dagad <br /> Aztán lesímul, <br /> Mint a ko, melyet fölhajítnak, <br /> Aztán lehull, <br /> Mint a vándor, ki hegyre mászik, <br /> S ha a tetot elérte, <br /> Ismét leballag, <br /> S ez így tart mindörökké: <br /> Föl és alá, föl és alá... <br /> Irtóztató, irtóztató! <br /> Kit még meg nem szállott e gondolat, <br /> Nem fázott az soha, <br /> Nem tudja még: mi a hideg? <br /> E gondolathoz képest <br /> Meleg napsúgár a kigyó, <br /> Mely keblünkön jégcsap gyanánt <br /> Vérfagylalón végigcsuszik, <br /> Aztán nyakunkra tekerozik, <br /> S torkunkba fojtja a lélekzetet - - - <br /> <br /> Pest, 1847. március <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-1541144980016249302?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-89071659821554827292009-01-28T06:58:00.011+01:002009-01-28T06:58:32.112+01:00 <br /> <br /> Én hittem-e egykor <br /> Átoknak az éltet? <br /> Én bolygtam a földön, <br /> Mint éji kisértet? <br /> Elégeti arcom <br /> A szégyeni láng! - <br /> Mily édes az élet, <br /> Mily szép a világ! <br /> <br /> Vad ifjukoromnak <br /> Szélvésze kitombolt, <br /> Kék, tiszta szemével <br /> Mosolyg le a mennybolt, <br /> Mint gyermekeikre <br /> Az édesanyák - <br /> Mily édes az élet, <br /> Mily szép a világ! <br /> <br /> Minden napom egy bút <br /> Gyomlál ki szivembül, <br /> Kert újolag e szív, <br /> Mely széltire zöldül, <br /> És benne virít a <br /> Sok tarka virág... <br /> Mily édes az élet, <br /> Mily szép a világ! <br /> <br /> A bizodalom, kit <br /> Oly rútul eluzék, <br /> Két karral ujonnan <br /> Lelkemre füzodék, <br /> Mint távoli utról <br /> Jött régi barát... <br /> Mily édes az élet, <br /> Mily szép a világ! <br /> <br /> Jertek közelembe, <br /> Jó régi barátok, <br /> Nem néz a gyanúnak. <br /> Kancsal szeme rátok, <br /> Elvertem az ördög <br /> Ez atyjafiát... <br /> Mily édes az élet, <br /> Mily szép a világ! <br /> <br /> Hát még ha eszembe <br /> Jut ifju virágom, <br /> A barna leány, e <br /> Szép hajnali álom, <br /> Kit én ugy imádok, <br /> S ki engem imád - <br /> Mily édes az élet, <br /> Mily szép a világ! <br /> <br /> Szalonta, 1847. június 1-10. <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-8907165982155482729?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-12655663597870721132009-01-28T06:58:00.009+01:002009-01-28T06:58:30.935+01:00 <br /> <br /> Azt hittem, hogy szemembül a sors <br /> Örökre számüze, <br /> S ismét pillámon vagy, sötét <br /> Fájdalmak fényes követe! <br /> <br /> Alig vidultam a boldogság <br /> Nyájas napsúgarán, <br /> Ismét felho takarta el, <br /> Mely önti záporát reám. <br /> <br /> De nem, nem zápor ez; csak egy könny, <br /> Egy könnycseppecske csak, <br /> És mégis kínosabb talán, <br /> Mint volna egy egész patak. <br /> <br /> Oh sírtam én már, sokat sírtam <br /> Miattad, szerelem, <br /> És siratálak tégedet, <br /> Szegény pusztúló nemzetem. <br /> <br /> De ennél keserubb könyut még <br /> Nem ejtettem soha, <br /> Sem érted, égo szerelem, <br /> Sem érted, hamvadó haza. <br /> <br /> E könny, mint a tüzes vas, mint a <br /> Pokolnak lángja, süt... <br /> Irtóztatón, irtóztatón <br /> Orromba ment a pípafüst! <br /> <br /> Szatmár, 1847. augusztus <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-1265566359787072113?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-30759827196654398612009-01-28T06:58:00.007+01:002009-01-28T06:58:29.700+01:00 <br /> <br /> Egykor és most! egykor és most!... <br /> Ép ilyen volt az ido, <br /> Mint most, ily hideg, zimankós, <br /> Így szakadt le az eso. <br /> <br /> Nagyon jól jut az eszembe, <br /> Még a napját is tudom: <br /> Ballagott egy ifju kinn a <br /> Pocsétás országuton. <br /> <br /> Bús arccal, kopott ruhában <br /> Ahogy ottan ballaga, <br /> Olyan volt, mint egy vándorló <br /> Leveletlen oszi fa. <br /> <br /> Csak ment, csak ment, s ha elotte <br /> Kétfelé tért el az ut, <br /> Nem kérdezte senkitol sem: <br /> Ezen s ezen hova jut? <br /> <br /> Mindegy volt orája nézve, <br /> Ha jobbra, ha balra ment; <br /> Sehol sem várt rá meleg ház <br /> És meleg szív odabent. <br /> <br /> Megmondjam-e, feleségem, <br /> Hogy ez ifjuból mi lett? <br /> Ne sajnáld ot, éli már o <br /> A mennyei életet. <br /> <br /> Hanem ebbol azt ne hidd, hogy <br /> Elment az élok közul; <br /> Annyiban van csak, hogy o már <br /> Itt a földön üdvezult. <br /> <br /> Itt van e meleg szobában, <br /> S ajka forró ajkadon, <br /> Kedves drága feleségem, <br /> Édes szép kis angyalom! <br /> <br /> Koltó, 1847. október <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-3075982719665439861?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-56731854031169471982009-01-28T06:58:00.005+01:002009-01-28T06:58:27.169+01:00 <br /> <br /> Ez már aztán az élet! <br /> Az egész éven át <br /> Föl és alá kószálom <br /> A két magyar hazát. <br /> <br /> Vándorlok Magyarország <br /> Dicso térségein <br /> S testvére, a szép Erdély <br /> Regényes bércein. <br /> <br /> Rónákról nézek távol <br /> Hegyek tetoire, <br /> És hegytetokrol nézek <br /> Távol rónákra le. <br /> <br /> Füvetlen fátlan puszta <br /> S vad erdos rengeteg <br /> Szép panorámaképen <br /> Elottem ellebeg. <br /> <br /> Ott városok harangja, <br /> Itt mezei kolomp, <br /> Amaz drámákat és ez <br /> Tündérregéket mond. <br /> <br /> Itt egy sötét nagy kastély <br /> Taszít magátul el, <br /> Ott egy fejér kis kunyhó <br /> Barátként üdvezel. <br /> <br /> Elore, csak elore, <br /> Nagy messze még a cél; <br /> Tovább, tovább mindegyre, <br /> Gyorsan miként a szél. <br /> <br /> Mi kéj, így kóborolni <br /> Hegyen és völgyön túl, <br /> Mi kéj! mint dagad keblem! <br /> S erszényem mint lapúl! <br /> <br /> Dés, 1847. október 20. <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-5673185403116947198?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-76453929321890192182009-01-28T06:58:00.003+01:002009-01-28T06:58:26.009+01:00 <br /> <br /> Mosolyogj rám, édes feleségem! <br /> Nincs virág a földön és az égen <br /> Csillag, amely képviselhetné a <br /> Kedvességben mosolygásodat. <br /> <br /> Már ha rajta arcodon a felho, <br /> S fúvalom, mely elröpítse, nem jo: <br /> Tedd szelíddé, aranyozd meg, kérlek, <br /> Mosolyodnak hajnalával azt. - <br /> <br /> Puszta télben a kert puszta fája <br /> Milyen vággyal, mily ohajtva várja <br /> A tavaszt, mely néki majd virító <br /> Lombot ád és zengo madarat! <br /> <br /> A vándor, ki messze-földön jára, <br /> S éjjel ér be falva határára, <br /> Várja, várja: mikor csillog rá már <br /> Házából a nyájas mécsvilág? <br /> <br /> S a beteg, ki bús ágyán az éji <br /> Sötétséget hosszan, hosszan nézi <br /> S egyedul: mint várja epedon a <br /> Támadó nap elso sugarát! <br /> <br /> S a halottak, koporsóba zárva, <br /> Miként várnak a föltámadásra!... <br /> Oh, de hát én, én még mindezeknél <br /> Jobban várom mosolygásodat. <br /> <br /> Mosolyogj hát, én kérlek, hu férjed, <br /> Akinek ha szíve könyvét érted, <br /> Tudhatod, hogy benne mindenik sor <br /> Egy élet, mely érted halni kész. <br /> <br /> Tudhatod, hogy arcod tükre lelkem, <br /> Éspedig nagyító tükre, melyben <br /> Hosszu és mély tordöfés az, ami <br /> Kis redo csak homlokod fölött. <br /> <br /> Mosolyogj hát, üdvem alkotója!... <br /> Ajkad, kezed, térded csókolója, <br /> Álmaid hiven-virasztó ore, <br /> Életednek árnya, férjed, kér. <br /> <br /> Pest, 1847. december <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-7645392932189019218?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-52213113686221242592009-01-28T06:58:00.001+01:002009-01-28T06:58:24.989+01:00 <br /> <br /> Készülj, hazám, <br /> Készülj, boldog haza! <br /> Oly ünnep vár reád, amilyet <br /> Még nem pipázott magyar ember, <br /> Amely majd hét országra szól, <br /> Mint a locsei kalendáriom. <br /> Készülj hazám! <br /> <br /> A bécsi német <br /> Egytol-egyik mind megveszett, <br /> Istentül elrugaszkodott, az <br /> Ördögnek adta lelkét, <br /> És mostan e bélpoklosok <br /> Ezt kurjogatják: <br /> „Minékünk a szabadság <br /> Árnyéka nem kell, <br /> Maga a szabadság kell minékünk, <br /> Teljes szabadság minden áron!” <br /> Igy kurjogatnak <br /> E sátán cimborái, <br /> S mi lesz a vége e históriának? <br /> Az lesz a vége, hogy császárjokat, <br /> Kegyelmes jó császárjokat, <br /> Elkergetik, <br /> Családostúl elkergetik, <br /> Isten Jehova ugyse’ <br /> Elkergetik! <br /> <br /> De ez lesz a magyarra nézve a <br /> Szerencse napja, <br /> A boldogságnak égi ünnepe! <br /> Közénk fog joni <br /> A császár és családja, <br /> A fölséges család! <br /> Igy fognak hozzánk szólani: <br /> „Hu magyarok, <br /> Mi mindig bíztunk bennetek, <br /> Mindig szerettünk titeket, <br /> Legjobban, legatyaiabban <br /> Szerettünk népeink között; <br /> Im kebletekre borulunk, <br /> Öleljetek meg, <br /> Kedves hu fiaink!” <br /> És kell-e több minékünk, <br /> Nékünk hu magyaroknak? <br /> Letérdelünk elottök, <br /> Vándorsarúikról a port <br /> Lenyalják csókjaink <br /> S a hála és öröm könyui, <br /> Melyek majd, mint egy második Duna, <br /> Fognak keresztülfolyni a hazán, <br /> És egy kiáltás lesz a nemzet: <br /> (Egy olyan óriás kiáltás, <br /> Melytol a csillagok potyognak) <br /> „Vitam et sangvinem <br /> Pro rege nostro!” <br /> Mint hajdanában <br /> Bogtek dicso apáink. - <br /> S ha lesz közöttünk olyan vakmero, <br /> Kinek eszébe jut, <br /> Hogy három század óta úr <br /> Hazánkon a Habsburg-család, <br /> S azóta a hazának <br /> Nem volt egy gondolatja, <br /> Nem volt egy érzeménye, <br /> Mely édesebb a kárhozatnál, <br /> Az ilyen vakmerot, <br /> Az ilyen szemtelent, <br /> Az ilyen háladatlant <br /> Honárulónak deklaráljuk <br /> És nyársra húzzuk! <br /> <br /> Készülj hazám, ez ünnepélyre, <br /> Készülj, és örvend, oh boldog haza! <br /> <br /> S ti elcsapott királyok <br /> Itt Európában valamennyien, <br /> Jertek mihozzánk, <br /> A jó magyar nép szívesen lát, <br /> Dicsoségének tartja, ha <br /> Hizlalhat bennetek, <br /> Jertek mihozzánk! <br /> Kosztot, kvártélyt adunk, <br /> S az elveszett királyi címek <br /> Kárpótlása végett <br /> Majd táblabírákká teszünk! <br /> <br /> Pest, 1848. április <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-5221311368622124259?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-18596560764768547452009-01-28T06:56:00.009+01:002009-01-28T06:56:55.234+01:00 <br /> <br /> Elég soká voltunk fajankók, <br /> Legyünk végtére katonák! <br /> Elég volt már a furulyából, <br /> Riadjatok meg, harsonák! <br /> <br /> Elol pofoznak, hátul rúgnak, <br /> Hazám, tovább is tursz-e még? <br /> Nem lobbansz föl, míg mennykövével <br /> Föl nem gyújt a haragos ég? <br /> <br /> Oh nemzetem, hát bírnak téged <br /> Örökké féken tartani <br /> A nagyfejuek s kisszivuek <br /> (A táblabirák) szavai? <br /> <br /> Vagy úgy van, amint ok beszélik, <br /> Hogy elfajult már a magyar, <br /> Hogy gyöngeségbol, gyávaságból <br /> Harcolni nem bír, nem akar? <br /> <br /> Hazugság, szennyes gaz hazugság <br /> S mint a nyelvetek, akkora; <br /> Nem pezsg, nem habzik a magyar nép, <br /> Csendes, de tüzes, mint bora. <br /> <br /> Csak volna harc, csak öntenék már <br /> Vérünket, bárcsak öntenék! <br /> Majd meglátjátok, holtrészeg lesz <br /> Minden csepptol egy ellenség. <br /> <br /> Siess, hazám, napfényre hozni <br /> Világraszóló híredet, <br /> Mit német járom, német ármány <br /> Elrablott és eltemetett. <br /> <br /> Jojjön ki kardod a hüvelybol, <br /> Mint fellegek közul a nap, <br /> Vakúljanak meg s megvakúlnak, <br /> Akik reápillantanak. <br /> <br /> Elég soká voltunk fajankók, <br /> Legyünk végtére katonák! <br /> Elég volt már a furulyából, <br /> Riadjatok meg, harsonák! <br /> <br /> Pest, 1848. június <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-1859656076476854745?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-72120203355427426342009-01-28T06:56:00.007+01:002009-01-28T06:56:54.127+01:00 <br /> <br /> Hallod-e, szív, szívem! hallod e beszédet? <br /> Gyávaság vádjával kit illetnek? téged! <br /> Tereád merik azt mondani, hogy „gyáva”, <br /> Tereád, hogy nem mersz menni a csatába. <br /> <br /> Tudom, hogy kik vagytok, ti nyomoru férgek, <br /> Kik a hátam mögött vakmeron beszéltek; <br /> Egy idoben szemközt állottam veletek, <br /> És pillantásomtól akkor reszkettetek. <br /> <br /> De miért tolem e figyelem irántok?... <br /> Nyujtogassátok rám a kigyófulánkot, <br /> Marjátok, marjátok, ti csúszók, sarkamat, <br /> Hátra sem fordulok, hogy eltiporjalak! <br /> <br /> Csendesedjél, szívem, minek ez indulat? <br /> Miért pazarolnod nemes haragodat? <br /> Ha épen kedved van lázas indulatra, <br /> Válassz érdemesebb tárgyat haragodra. <br /> <br /> Csendesedjél, szívem, parancsolj vérednek, <br /> Melyet fölzaklatott viharok kergetnek, <br /> Mutasd meg azzal is a te nagyságodat, <br /> Hogy békén turöd a cudar rágalmakat. <br /> <br /> Cudar gaz rágalom! bebizonyítom ezt, <br /> Csak azt restelem, ha bebizonyítva lesz, <br /> Azok is, kik most ugy ócsárolnak engem, <br /> Éljenezni fognak gyozo-ünnepemben. <br /> <br /> Ily hitvány az ember, ily hitvány valóban! <br /> Csak miljomad része, ami közte jó van. <br /> Menjetek!... kivánom, hogy boldoguljatok, <br /> Küzdök is érte, de nem kell jutalmatok. <br /> <br /> Pest, 1848. szeptember <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-7212020335542742634?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-77000503332009003452009-01-28T06:56:00.005+01:002009-01-28T06:56:52.775+01:00 <br /> <br /> A Kárpátoktul le az Al-Dunáig <br /> Egy bosz üvöltés, egy vad zivatar! <br /> Szétszórt hajával, véres homlokával <br /> Áll a viharban maga a magyar. <br /> Ha nem születtem volna is magyarnak, <br /> E néphez állanék ezennel én, <br /> Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb <br /> Minden népek közt a föld kerekén. <br /> <br /> Szegény, szegény nép, árva nemzetem te, <br /> Mit vétettél, hogy így elhagytanak, <br /> Hogy isten, ördög, minden ellened van, <br /> És életed fáján pusztítanak? <br /> S dühös kezekkel kik tépik leginkább <br /> Gazúl, orülten a zöld ágakat? <br /> Azok, kik eddig e fa árnyékában <br /> Pihentek hosszu századok alatt. <br /> <br /> Te rác, te horvát, német, tót, oláhság, <br /> Mit marjátok mindnyájan a magyart? <br /> Török s tatártól mely titeket védett, <br /> Magyar kezekben villogott a kard. <br /> Megosztottuk tivéletek hiven, ha <br /> A jószerencse nékünk jót adott, <br /> S felét átvettük mindig a tehernek, <br /> Mit vállatokra a balsors rakott. <br /> <br /> S most a hála!... vétkes vakmerénnyel <br /> Reánk uszít a hutelen király, <br /> S mohó étvággyal megrohantok minket, <br /> Miként a holló a holttestre száll. <br /> Hollók vagytok ti, undok éhes hollók, <br /> De a magyar még nem halotti test. <br /> Nem, istenemre nem! s hajnalt magának <br /> Az égre a ti véretekkel fest. <br /> <br /> Legyen tehát ugy, mint ti akartátok, <br /> Élet-halálra ki a síkra hát, <br /> Ne légyen béke, míg a magyar földön <br /> A napvilág egy ellenséget lát, <br /> Ne légyen béke, míg rossz szívetekbol <br /> A vér utósó cseppje nem csorog... <br /> Ha nem kellettünk nektek mint barátok, <br /> Most mint birókat, akként lássatok. <br /> <br /> Föl hát, magyar nép, e gaz csorda ellen, <br /> Mely birtokodra s életedre tör. <br /> Föl egy hatalmas, egy szent háborúra, <br /> Föl az utósó ítéletre, föl! <br /> A századok hiába birkozának <br /> Velünk, és mostan egy év ölne meg? <br /> Oroszlánokkal vívtunk hajdanában, <br /> És most e tetvek egyenek-e meg? <br /> <br /> Föl, nemzetem, föl! jussanak eszedbe <br /> Világhódító híres oseid. <br /> Egy ezredév néz ránk itélo szemmel <br /> Atillától egész Rákócziig. <br /> Hah, milyen múlt! hacsak félakkorák is <br /> Leszünk, mint voltak e nagy osapák, <br /> El fogja lepni árnyékunk a sárba <br /> És vérbe fúlt ellenség táborát! <br /> <br /> Erdod, 1848. szeptember 30. <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-7700050333200900345?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-33469758969595398402009-01-28T06:56:00.003+01:002009-01-28T06:56:51.441+01:00 <br /> <br /> Tiszt vagyok... ha lát a közlegénység, <br /> Tisztelkedve megyen el mellettem; <br /> Én pirúlok, gondolván magamban: <br /> Nincs igazság, nincs igazság ebben. <br /> Nekünk kéne köszönteni oket, <br /> Mert minálunk sokkal többet érnek. - <br /> Tiszteljétek a közkatonákat, <br /> Nagyobbak ok, mint a hadvezérek. <br /> <br /> Velök állunk a csaták tüzében, <br /> De mi tudjuk, hogy miért csatázunk, <br /> Mert van, ami gyozelemre buzdít, <br /> Vagyon elvünk, van tán gazdaságunk, <br /> S von elore csábító varázsa <br /> A dicsoség ragyogó szemének. - <br /> Tiszteljétek a közkatonákat, <br /> Nagyobbak ok, mint a hadvezérek. <br /> <br /> Ok az elvet hirbol sem ismérik, <br /> És a haza? kemény mostohájok, <br /> Izzadásuk díjában nekik csak <br /> Kenyeret vet s rongyokat dob rájok, <br /> S zászlajához hogyha odaállnak, <br /> Nyomorért csak új nyomort cserélnek. - <br /> Tiszteljétek a közkatonákat, <br /> Nagyobbak ok, mint a hadvezérek. <br /> <br /> S mit tudják ok, mi az a dicsoség? <br /> S ha tudnák is, mi hasznuk van benne? <br /> Nincsen lap a történet könyvében, <br /> Ahol nevök följegyezve lenne. <br /> Ki is gyozné mind fölírni, akik <br /> Tömegestül el-elvérezének? - <br /> Tiszteljétek a közkatonákat, <br /> Nagyobbak ok, mint a hadvezérek. <br /> <br /> Ha megtérnek csonkán a csatákból, <br /> Koldusbotot ád a haza nékik, <br /> S ha elesnek, a felejtés árja <br /> Foly sírjukon s neveiken végig. <br /> És ok mégis nekimennek bátran <br /> Az ellenség kardjának, tüzének! - <br /> Tiszteljétek a közkatonákat, <br /> Nagyobbak ok, mint a hadvezérek. <br /> <br /> Debrecen, 1848. október-november <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-3346975896959539840?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-67711424763492678112009-01-28T06:56:00.001+01:002009-01-28T06:56:49.600+01:00 <br /> <br /> Itt a nyilam! mibe lojjem? <br /> Királyi szék áll elottem, <br /> Belelövöm bársonyába, <br /> Hogy csak ugy porzik kínjába’. <br /> Éljen, <br /> Éljen a köztársaság! <br /> <br /> A korona nagyon drága, <br /> Nem való az a királyra; <br /> A királyra! ugyan minek <br /> Szamáron a bársony nyereg? <br /> Éljen, <br /> Éljen a köztársaság! <br /> <br /> Piros bársony köpönyege, <br /> Ide vele, hamar ide, <br /> Lesz belole lótakaró, <br /> Ugyis épen arra való, <br /> Éljen, <br /> Éljen a köztársaság! <br /> <br /> Arany pálca a markában, <br /> Csavarjuk ki hamarjában; <br /> Ásót, kapát a kezébe, <br /> Ássa meg a sírját véle! <br /> Éljen, <br /> Éljen a köztársaság! <br /> <br /> Ez egyszer csak annyit mondok: <br /> Jó soká voltunk bolondok, <br /> Legyen egy kis eszünk végre, <br /> Másszunk a király képére. <br /> Éljen, <br /> Éljen a köztársaság! <br /> <br /> Debrecen, 1848. december <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-6771142476349267811?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-88997488361913164712009-01-28T06:55:00.005+01:002009-01-28T06:55:23.160+01:00 <br /> <br /> Szeretlek, kedvesem, <br /> Szeretlek tégedet, <br /> Szeretem azt a kis <br /> Könnyu termetedet, <br /> Fekete hajadat, <br /> Fehér homlokodat, <br /> Sötét szemeidet, <br /> Piros orcáidat, <br /> Azt az édes ajkat, <br /> Azt a lágy kis kezet, <br /> Melynek érintése <br /> Magában élvezet, <br /> Szeretem lelkednek <br /> Magas röpülését, <br /> Szeretem szivednek <br /> Tengerszem-mélységét, <br /> Szeretlek, ha örülsz <br /> És ha búbánat bánt, <br /> Szeretem mosolyod <br /> S könnyeid egyaránt, <br /> Szeretem erényid <br /> Tiszta sugárzását, <br /> Szeretem hibáid <br /> Napfogyatkozását, <br /> Szeretlek, kedvesem, <br /> Szeretlek tégedet, <br /> Amint embernek csak <br /> Szeretnie lehet. <br /> Kivuled rám nézve <br /> Nincs élet, nincs világ, <br /> Te szövodöl minden <br /> Gondolatomon át, <br /> Te vagy érzeményem <br /> Mind alva, mind ébren, <br /> Te hangzol szivemnek <br /> Minden verésében, <br /> Lemondanék minden <br /> Dicsoségrül érted <br /> S megszereznék érted <br /> Minden dicsoséget, <br /> Nekem nincsen vágyam, <br /> Nincsen akaratom, <br /> Mert amit te akarsz, <br /> Én is azt akarom, <br /> Nincs az az áldozat, <br /> Mely kicsiny ne lenne <br /> Éretted, hogyha te <br /> Örömet lelsz benne, <br /> S nincs csekélység, ami <br /> Gyötrelmesen nem sért, <br /> Hogyha te fájlalod <br /> Annak veszteségét, <br /> Szeretlek, kedvesem, <br /> Szeretlek tégedet, <br /> Mint ember még soha, <br /> Sohasem szeretett! <br /> Oly nagyon szeretlek, <br /> Hogy majd belehalok, <br /> Egy személyben minden, <br /> De mindened vagyok <br /> Aki csak szerethet, <br /> Aki csak él érted: <br /> Férjed, fiad, atyád, <br /> Szeretod, testvéred, <br /> És egy személyben te <br /> Vagy mindenem nekem: <br /> Lyányom, anyám, húgom, <br /> Szeretom, hitvesem! <br /> Szeretlek szivemmel, <br /> Szeretlek lelkemmel, <br /> Szeretlek ábrándos <br /> Orült szerelemmel!... <br /> És ha mindezért jár <br /> Díj avvagy dicséret, <br /> Nem engem illet az, <br /> Egyedül csak téged, <br /> A dicséretet és <br /> Díjat te érdemled... <br /> Mert toled tanultam <br /> Én e nagy szerelmet! <br /> <br /> Debrecen, 1848. november <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-8899748836191316471?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-69549768835944935862009-01-28T06:55:00.003+01:002009-01-28T06:55:21.304+01:00 <br /> <br /> Veszett csaták, csufos futások! <br /> Bármerre nézek, mást nem látok, <br /> Miként a sár, amelybe <br /> Követ hajítanak be, <br /> Ugy feccsen szét a harcok mezejérül, <br /> Oh nemzetem, képedre a gyalázat, <br /> S a hit már-már sokak szivében gyérül, <br /> Hogy mindörökre jármodat lerázod. <br /> Ki ismer engem csüggedonek? <br /> Kislelküséggel engemet ki vádol? <br /> De aggodalmak néha rám is jonek <br /> Most a jövo rejtélyes távolábol, <br /> Jonek, miként az éji denevérek <br /> S el-elvisítják itten magokat, <br /> Hogy rá szivemben hidegséget érzek <br /> És lélekzésem szinte elakad. <br /> <br /> Hazám, hazám, magyar haza, <br /> Elátkozott föld vagy hát? <br /> Ki volt, ki így megátkoza? <br /> Hogy rajtad a szabadság <br /> Örökké csak földönfutó legyen, <br /> Ki pillanatra hozzád menekul, <br /> De amint jön, megint megyen, <br /> Eluzik kérlelhetetlenul! <br /> Hányszor kelénk fel három század óta, <br /> Lerázni hosleg a bilincseket! <br /> S kardunk mindig behullt a vérfolyóba, <br /> Mely meghasított keblünkbol eredt, <br /> S ájulva amint a földön feküdtünk, <br /> Kacagva tombolt a zsarnok fölöttünk. <br /> <br /> Most talpon állunk újolag... <br /> Azért állottunk volna fel, <br /> Hogy újra földhöz sujtsanak? <br /> Nem, nem, most gyozni vagy meghalni kell! <br /> Csatára, nemzetem, <br /> Halál vagy gyozelem! <br /> Föl, föl, te jobban nem szeretheted <br /> A szép halálnál a csuf életet, <br /> Te inkább sírba fekszel, mint mocsárba... <br /> De aki kész a hos-halálra, <br /> Az diadalmaskodni fog. <br /> Induljatok <br /> Százezerével, miljomával <br /> A szolgaság Egyiptomábol <br /> A szabdsági Kánaánba, <br /> Mint Mózses népe hajdanába! <br /> Nekik volt, van nekünk is istenünk, <br /> O fog vezetni tuzoszlop képében, <br /> S az ellenség kiomló vére lészen <br /> A vörös tenger, melyen átmegyünk! <br /> <br /> Debrecen, 1848. december <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-6954976883594493586?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-41310874013825940012009-01-28T06:55:00.001+01:002009-01-28T06:55:09.322+01:00 <br /> <br /> Buda várán ujra német zászló! <br /> Hova legyek lelkem haragjától? <br /> Arcunk piros, de nem zsarnok-vértül! <br /> Hanem saját szivünk szégyenétül! <br /> <br /> Egy kezünkön rajt van a lánc ismét; <br /> Várjuk-e, hogy amazt is lekössék? <br /> Hogy megint a régi nóta járja, <br /> En kinunkra, világ csufságára? <br /> <br /> Kár azoknak a szabadság kardját <br /> Kézbe venni, kik csak azért tartják, <br /> Hogy a zsarnok a porig alázza, <br /> S száradjon rá vér helyett gyalázat. <br /> <br /> Tedd le azt a fegyvert, magyar nemzet, <br /> Téged isten nem arra teremtett, <br /> El onnan a csatatérrül, lódulj, <br /> Messzirol nézz csak rá, a kuckóbul! <br /> <br /> Ha urad jön, térdepelj le szépen, <br /> S csókold meg a korbácsot kezében, <br /> S várd el békén, míg reád halált szól, <br /> És kirúg a nemzetek sorából! <br /> <br /> Oh hazám, oh nemzetem, magyar nép, <br /> Nem döbbent meg, nem riaszt föl e kép? <br /> E rettento gondolatra fel kell <br /> Állandod, habár a sírban fekszel. <br /> <br /> Azt hiszem, hogy ami most levágott, <br /> Balsorsod volt és nem gyávaságod, <br /> S ha a balsors csüggedést nem hoz rád, <br /> Elszegodik a szerencse hozzád. <br /> <br /> Új erovel és új bátorsággal <br /> Álljunk szembe ama haramjákkal; <br /> Szent az ügyünk, velünk van az isten, <br /> Vagy velök sincs, ha mivelünk nincsen. <br /> <br /> Dobogjatok szíveink kevélyen, <br /> Diadalmunk eloérzetében! <br /> Pirulj, arcunk, pirulj zsarnok-vértül, <br /> És ne saját szivünk szégyenétül! <br /> <br /> Debrecen, 1849. január 6-7. <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-4131087401382594001?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-9791739676112168852009-01-28T06:53:00.001+01:002009-01-28T06:53:55.993+01:00 <br /> <br /> Itt a próba, az utósó <br /> Nagy próba; <br /> Jön az orosz, jön az orosz, <br /> Itt is van már valóba’. <br /> Eljött tehát az utósó <br /> Itélet, <br /> De én attól sem magamért, <br /> Sem hazámért nem félek. <br /> <br /> Miért félnék az itélet <br /> Napjátul? <br /> Féljenek ok, kik viselik <br /> Magokat oly galádul, <br /> Kik rátörtek az ártatlan <br /> Magyarra, <br /> Most veri meg az úristen <br /> Mindenható haragja! <br /> <br /> Föl, hazámnak valamennyi <br /> Lakója, <br /> Ideje, hogy tartozását <br /> Minden ember lerója; <br /> Ki a házból, ki a síkra, <br /> Emberek, <br /> Most az egész Magyarország <br /> Legyen egy nagy hadsereg! <br /> <br /> Ki is megyünk, szó sincs róla, <br /> Mindnyájan. <br /> Meghalni vagy gyozedelmet <br /> Nyerni a szent csatában. <br /> Szent a csata, nem harcolunk <br /> Királyért: <br /> Király ellen szabadságunk <br /> Istenünk és hazánkért! <br /> <br /> Átkos király, érezted hát <br /> Vesztedet. <br /> Az ördögnek, hogy megmentsen, <br /> Eladtad a lelkedet. <br /> De hiába volt a vásár, <br /> Elhihet’d: <br /> Kit az isten elhagyott, azt <br /> Az ördög nem menti meg. <br /> <br /> Sok az orosz, nagy a száma, <br /> Mi haszna? <br /> Több lesz ott a magyar; talán <br /> Száz is jut egy oroszra. <br /> És ha volnánk kevesebben, <br /> Mint azok: <br /> Hála isten, minket hí ugy <br /> A világ, hogy magyarok! <br /> <br /> Ne féljetek, gyermekink, ne <br /> Féljetek, <br /> Nem szúr által dárdájával <br /> A vad kozák titeket; <br /> Feleségink, kedvesink, ne <br /> Sírjatok, <br /> Idegenek ölelése <br /> Nem tesz csúfot rajtatok. <br /> <br /> S ti apáink, anyáink, szent <br /> Halottak, <br /> Sírotokon ellenség ne <br /> Tapodjon, nem tapodhat; <br /> Inkább vesszen ki nemzetünk <br /> Egy szálig, <br /> S dagadjon föl kifolyt vérünk <br /> Árja az ég boltjáig! <br /> <br /> Minden, ami szent elottünk, <br /> Kockán van, <br /> Ha a világ támad is meg, <br /> Gyoznünk kell e csatákban; <br /> Ha miljomnak el kell veszni, <br /> Vesszen el! <br /> Ki fogna most fukarkodni <br /> Életével, vérivel? <br /> <br /> És te isten, magyarok nagy <br /> Istene, <br /> Légy népeddel, hu népeddel, <br /> Jó népeddel, légy vele! <br /> Tedd hatalmad fiaidnak <br /> Lelkére, <br /> Világdönto haragodat <br /> Fegyvereink élére! <br /> <br /> Pest, 1849. június 20-30. <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-979173967611216885?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-32963309869371867332009-01-28T06:52:00.029+01:002009-01-28T06:52:19.888+01:00 <br /> <br /> Immár kész koszorúnk, melyet tíz hónapig izzadt <br /> Arccal, gyenge eszünknek gyüjtve diszét, fonogattunk <br /> A zöld Pindus alatt, a nyájas Múzsasereg közt! <br /> Ennyit, nagytudományu atyák, volt gyüjteni képes <br /> S nem többet iparunk! - Noha édes múzsai körben <br /> Töltni idot, noha Pallas kertjében gyönyöruebb <br /> Illatozásu virágok kelnek, mint a vadonynak <br /> Puszta helyén, fárasztóbb mégis a pindusi ösvény, <br /> Vonzóbb drága szülonk s kedves rokonink köre, mintsem <br /> Hogy kis idore szivünk azt kész nem volna kerülni. <br /> Számüzetett Naso, ki tanítál a Helikonra <br /> Törni utat s akadályt meggyozni karunk panaszid már <br /> Nem veszi a tanodába, se Nepos hosei éltét, <br /> Ki mutatá híven, mennyit vittek vala véghez <br /> Graecia nagy fiai s Karthágó gyoztesi, mely jót <br /> S mely rosszat tettek, mi csatákba’ valának <br /> És hogy haltanak el. Mai ünnep válni megenged <br /> Toletek s a tanulástól, míg belekezdeni kell majd. <br /> Nagyságos báró, tanodánk kegyes elnöke s atyja! <br /> S ti tisztelt figyelok, ti nagytudományu atyáink! <br /> Volt türedelmetökért szívünk mit nektek adózzon, <br /> Hogy minket hallgatni nem untatok el, rebegoket? <br /> Gonditokért hálás kebelünk forró köszönetjét <br /> És a csekély szálkú koszorúnkat kegybe vegyétek! <br /> Hosszú éltetöket soha gond, bú, baj ne epessze, <br /> Létünk és tanodánk folyton kegyetöknek örüljön! <br /> Drága tanító úr, ki fáradhatatlan iparral <br /> A tudományokban jártassá tenni akartál <br /> Bennünk’, vedd végso együttlétünkben ezen pár <br /> Búcsúszót, mert elválunk sok idore tetoled! <br /> S ti kedves helyek, ahol számt’lanszor mulatoztunk <br /> Vagy nagy körbe’ leülve, vagy a labdát veregetve <br /> És kapkodva, vagy ugrándozva, vagy édes örömben <br /> Víg dallokra fakadva, ezentúl csend üli kedvelt <br /> Tájitokat, már-már elhagyni fogunk mi ezennel! <br /> S végre deáktársim, kik nem köz s renyhe erovel <br /> Jártátok velem a tudomány ösvényit: ez óra <br /> Toletek elválaszt, szétoszlunk mostan, egy erre, <br /> Másik amárra megyen születése helyére, holottan <br /> Hány örömek várják édes szüleinknek ölében! <br /> Majd amidon a sors keze minket messzire széleszt <br /> Egymástól, midön itt nem lelt örömökbe förödve <br /> Lészünk szuloink hajlékában, midön ekkép <br /> Szólhat már ajkunk: ti komor gondok, nem adunk most <br /> Helyt fonkben néktek, kipihenni fogunk sok <br /> Munkáinknak utána, pihenni, nem tanodával <br /> Gondolkodni! Elég volt tíz hó arra! - O akkor <br /> Még egyszer gondoljunk itten lelt öröminkre, <br /> Gondoljuk, mennyit fáradtunk s izzadozánk itt, <br /> A tudományoknak kimeríthetetlen ösvényén. <br /> S most társim! miután végét már érte a munka, <br /> Amely tíz hóig szunetlen foly vala köztünk, <br /> Jóisten veletek! Tanodánkat hagyjuk örömmel <br /> És szaporán édes szüleink kebelébe siessünk! <br /> <br /> Aszód, 1838. június <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-3296330986937186733?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-35252947636307103642009-01-28T06:52:00.027+01:002009-01-28T06:52:18.527+01:00 <br /> <br /> Esküszegte lyánka! emlékezzél <br /> Arra, amidon: „Ah meg ne vessél”, <br /> Igy imádva téged kértelek; <br /> „Légy kegyelmes én irántam, s szíved <br /> Add nekem, ki csak tenéked híved <br /> Voltam, és leszek, míg létezek.” <br /> <br /> Akkoron kéro keblemre dulve, <br /> S a szerelm’ tüzétol fölhevulve, <br /> Ezt rebegték csalfa ajkaid: <br /> „Ho szivem tiéd csak, drága lélek! <br /> Esküszöm, hogy csak tenéked élek; <br /> Szünjenek könyuid, bánatid.” <br /> <br /> Én ezáltal istenülve lettem, <br /> És keserves sorsom elfeledtem, <br /> Emma! gyönge karjaid között. <br /> Édenek nyilának én elottem, <br /> Nem borultak fellegek fölöttem, <br /> Tolem a bú mind elköltözött. <br /> <br /> Ámde mily rövid volt boldogságom, <br /> Mily korán eltune mennyországom, <br /> Én, ah, nem gondoltam volna azt! <br /> Estem édenbol nagy pusztaságra, <br /> És juték keserves árvaságra, <br /> Marja a bú szívem, és hervaszt. <br /> <br /> Ho imádód s kedvelod elhagytad, <br /> Szívedet te ismét másnak adtad, <br /> Engem elfeledve, csalfa lény! <br /> Jól van! én lemondok mindenrol már, <br /> Engemet kietlen puszta hely vár <br /> Éjszak hófödözte bús ölén. <br /> <br /> Isten véled hát örökre, édes <br /> Tárgya ho szivemnek, ah negédes <br /> Csalfa Emma! isten véled hát! <br /> Majd ha egykor értem, szinte árva, <br /> Eljösz, éjszaknak havát bejárva, <br /> Megleled hu Múzsafid porát. <br /> <br /> Selmec, 1838. október 26. <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-3525294763630710364?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-48375712235311965402009-01-28T06:52:00.025+01:002009-01-28T06:52:17.291+01:00 <br /> <br /> Kegyetlen a végzet; nem hagy sok idoig örulni <br /> Minket együttlétünk édeni napjainak. <br /> Ámde az a földnek bármely részére ragadhat, <br /> Érted ezen kebel ég, s lészen örökre hived. <br /> <br /> Selmec, 1839. január 19. <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-4837571223531196540?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-72153096803671380572009-01-28T06:52:00.023+01:002009-01-28T06:52:15.636+01:00 <br /> <br /> Rákosnak szomorú mezején járván, magyar, hallod <br /> Fái között a szél mily keseregve nyögel? <br /> Oh nem szél nyögel ott, osid fölisteni lelke <br /> Sír unokáinak elkorcsosodása fölött! <br /> <br /> Rákos, 1839. április 30. <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-7215309680367138057?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-60520447314295535612009-01-28T06:52:00.021+01:002009-01-28T06:52:15.229+01:00 <br /> <br /> Szende szerény ibolyák völgyén füzögetve bokrétát, <br /> Szökdele berkének kedvesem árnyai alatt. <br /> Jött és látta Eos bájait; irigyelve pirúla, <br /> S a fák lombi fölé könnyeket ejtve futott. <br /> <br /> Ostfiasszonyfa, 1839. május 29. <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-6052044731429553561?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-31123714129227878192009-01-28T06:52:00.019+01:002009-01-28T06:52:13.826+01:00 <br /> <br /> Hasztalanúl vágyasz, vad sors, kínozni. Nem érzem: <br /> Nincs szivem. A haza s a lányka s barátnak adám. <br /> <br /> Ostfiasszonyfa, 1839. június 4. <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-3112371412922787819?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-27567789235921286122009-01-28T06:52:00.017+01:002009-01-28T06:52:13.536+01:00 <br /> <br /> Buvölon hangzik dalod, óh barátom <br /> Petrics, és e szu öröm-érzeteknek <br /> Tengerében leng, s feledem keservem, <br /> Hogyha te zengesz. <br /> <br /> Zengj! - Ha dús volnék, aranyat fizetnék <br /> Boven én néked dalodért; de sorsom <br /> Nem kegyel. Csak vers, mit az árva ifju <br /> Nyerhete tole. <br /> <br /> Hát legyen versem dijad és jutalmad, <br /> S majd ha a végzet kiszakaszt karodból <br /> Engem; olvasván ezeket, lebegjen <br /> Dalma eszedben. <br /> <br /> Ostfiasszonyfa, 1839. szeptember 4. <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-2756778923592128612?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-38248246742183926912009-01-28T06:52:00.015+01:002009-01-28T06:52:12.520+01:00 <br /> <br /> Itt a bucsúperc: válok. - Nem szabad! <br /> Leomlok, a világ kereng velem! <br /> E szenvedés, e szörnyü kín alatt <br /> Hogy nem repedsz meg, égo kebelem? <br /> <br /> Nem, én nem hordom többé terhemet, <br /> Habár egy élet rajta függene, <br /> Válj lángszavakká, titkos érezet, <br /> Te szívem pokla, szívem édene. <br /> <br /> S ha szólanék is, mit remélhetek? <br /> A sors irántam oly vad, oly kemény; <br /> Oh kárhozat, oh gyilkos képzetek! <br /> Nem gyúl érettem viszonérzemény. <br /> <br /> Én távozom, s örökre távozom <br /> Gyötro titkommal toled, oh leány! <br /> Vezessen a sors boldog útakon, <br /> Öröm-tavasznak tündér-korszakán. <br /> <br /> Legyen pályád mosolygó rózsakert, <br /> És minden óra benne rózsaszál, <br /> S ne tudd, ne tudd, leányka, e levert <br /> Sziv-éjjelen, hogy csillagom valál! <br /> <br /> Ostfiasszonyfa, 1839. szeptember <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-3824824674218392691?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-36779618744677044252009-01-28T06:52:00.013+01:002009-01-28T06:52:11.481+01:00 <br /> <br /> Vert az óra, <br /> Halnak a remények, <br /> Kik szívembe <br /> Hajnalfényt hintének; <br /> Szebb jövendo <br /> Tiszta hajnalfényét, <br /> Mely keblemnek <br /> Éjjelét üzé szét. <br /> <br /> Vert az óra! <br /> A szörnyu itélet: <br /> „Elszakadni <br /> Mindörökre toled, <br /> Lány! szerelmem <br /> Nyájas tavaszában!” <br /> Zúga hozzám <br /> Rémes kongásában. <br /> <br /> Szum nyugalmát <br /> Ismét hol találja, <br /> Messze toled <br /> Keblem ideálja? <br /> Honnan int a <br /> Csendes béke réve, <br /> Honnan int a <br /> Bujdosó elébe? <br /> <br /> A mosolygva <br /> Kedvezo szerencse <br /> Pályád édes <br /> Örömökkel hintse, <br /> Míg én búban <br /> A széles világot <br /> Átfutom, nem <br /> Lelve boldogságot. <br /> <br /> Ostfiasszonyfa, 1839. szeptember <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-3677961874467704425?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-18662969647850661792009-01-28T06:52:00.011+01:002009-01-28T06:52:09.882+01:00 <br /> <br /> Kecses tavasz virúla; <br /> Vidám tekintete <br /> Berkemnek kebelébe <br /> Rózsákat ultete. <br /> <br /> Mosolygtak a tavasznak <br /> Bájgyermeki felém, <br /> S én bíbor bimbókat <br /> Enyelgve tördelém. <br /> <br /> De látta a leányka <br /> Könnyelmu tettemet, <br /> S testvéreit boszúlva - <br /> Kitépte szívemet. <br /> <br /> Azóta létem árva, <br /> Kietlen pusztaság, <br /> Mint, melynek elraboltam <br /> Diszét, a rózsaág. <br /> <br /> Sopron, 1839. oszén <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-1866296964785066179?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-30488274887901241772009-01-28T06:52:00.009+01:002009-01-28T06:52:06.824+01:00 <br /> <br /> Szép a rózsa hajnal-ébredése, <br /> A leányka arculatja szebb volt. <br /> Messze bércek kékello homályán <br /> Bájjal ég az arany esti csillag; <br /> A leányka nefelejcs-szemében <br /> Tündérfénnyel szebb csillagzat égett. <br /> Csattogánynak zengeménye nyájas <br /> Csendes éjjel, viruló berekben; <br /> Nyájasabban kelt a lányka hangja <br /> Ajaki paradicsom-kertébol. <br /> És ha tiszta a liget virágit <br /> Gyémánt-cseppel élteto patakcsa: <br /> Tiszta volt a lyányka keble szinte, <br /> Tiszta szíve, tiszták érzeményi. <br /> A leánykát hévvel én szerettem, <br /> Ot szerettem elso szerelemmel, <br /> Érte gyúltam orült gerjelemben, <br /> S haj, a végzet elszakaszta durván, <br /> Elszakaszta mindörökre tole! <br /> Hagyjatok, ha néha álmim otet <br /> Elragadtan a dicsoet festik, <br /> Oh barátim, hagyjatok zokogni: <br /> Veszteségem szörnyü, mondhatatlan! <br /> <br /> Sopron, 1839. oszén <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-3048827488790124177?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-39357177214067364992009-01-28T06:52:00.007+01:002009-01-28T06:52:05.170+01:00 <br /> <br /> Irígyen a sors boldogságom ellen, <br /> Pozsony! körödbol ismét messze hí; <br /> Megyek - de dúlva van bucsúzó mellem, <br /> Miként váradnak puszta termei. <br /> Utánam intesz még Dunád ködébül, <br /> S arcomra keseru köny árja gördül. <br /> <br /> Nem hosszu volt tebenned múlatásom, <br /> S az órák mint a nyíl röpultenek, <br /> De ily órákat a nagy mennyországon <br /> Angyalnak adnak csak az istenek. <br /> Édenben éltem üdvözulöttképen <br /> Barátaimnak nyájas, hu körében. <br /> <br /> A messze távol kéklo fátyolába <br /> Takarja már szép képedet, Pozsony, <br /> Nem lágyul a vad végezet, hiába <br /> Nyögel panasz kesergo ajkamon: <br /> Mennem kell! s tán örökre szakadátok <br /> Már tole el, ti szeretett barátok? <br /> <br /> Vegyétek hát a bujdosó kebelnek <br /> A zúgó szélben hangzó végszavát: <br /> Szerencse kényei akár emelnek, <br /> Akár nyomor s inségbe döntnek át, <br /> Míg a koporsó nyugtomat nem adja, <br /> Érettetek gyúl szívem indulatja. <br /> <br /> Pozsony, 1840. január 21. <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-3935717721406736499?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-39006337540650249352009-01-28T06:52:00.005+01:002009-01-28T06:52:02.993+01:00 <br /> <br /> Üdvözöllek messze bérctetokrol, <br /> Szent helyek! <br /> Hol a Galga lassu andalgással <br /> Hempelyeg. <br /> <br /> Hol pályája éden volt a gyermek- <br /> Ifjunak. <br /> Hol az életüdv örömvirági <br /> Nyíltanak. <br /> <br /> Lángszerelem szép viszonozója, <br /> Barna lány, <br /> Emlékezve küldsz-e még sohajt a <br /> Szív után, <br /> <br /> Mellyet annyi kéjnek bölcsejében <br /> Ringatál, <br /> Mellynek elso éneket lantjára <br /> Te csalál? <br /> <br /> Ah, rád vissza bús könyhullatással <br /> Néz szemem: <br /> Vesztve téged vésze boldogságom, <br /> Mindenem! <br /> <br /> Gréc, 1840, május 1. <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-3900633754065024935?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-18898352040606658862009-01-28T06:52:00.003+01:002009-01-28T06:52:02.370+01:00 <br /> <br /> Égig emeljen bár a játszi szerencse kegyelme, <br /> És legyen elso rang rangom az isten után; <br /> S bár csak azért szuljön két India kincset özönnel, <br /> Hogy büszkén ajakam mondani tudja: enyém! <br /> Durva faalkotmány! emléked nem leszen irtva <br /> Szumbol s akkoron is hajlik öledbe fejem; <br /> Hisz te az inségnek mikor éje boronga körulem, <br /> S hervasztott a bú: balzsamos enyhet adál. <br /> Enyhet adál! az ölo vad kínok örömtelen ifja <br /> Leggyönyörubb álmit kebleden álmodozá. <br /> <br /> ?, 1840. <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-1889835204060665886?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-59732666762133449162009-01-28T06:52:00.001+01:002009-01-28T06:52:01.104+01:00 <br /> <br /> Marburgnál <br /> <br /> Zúgó habjaidba szórom <br /> E virágfüzért, <br /> Dráva! Hajtsd alá, s a partra <br /> Tedd, midon hazámba ért. <br /> <br /> Bárha dúlt lesz akkorára <br /> Dísze s hervadott, <br /> És özönnel kelyhe nem hint <br /> Szerte éden-illatot. <br /> <br /> S mondjad: ilyen a honáért <br /> Lángoló kebel, <br /> Melyet a sors zivatarja <br /> Tole messze sodra el. <br /> <br /> Marburg, 1840 <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-5973266676213344916?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-56843854984742915322009-01-28T06:51:00.015+01:002009-01-28T06:51:59.884+01:00 <br /> <br /> Kór valék, fájdalmaimnak <br /> Szenvedém nagy kínjait; <br /> Jött az éj szelíden végre, <br /> S könyörulve békeségre <br /> Álmaim karába vitt. <br /> <br /> És láttam ott <br /> A szoke lányt, <br /> Nem hidegen <br /> Már szum iránt; <br /> <br /> Hozzám voná <br /> A szerelem, <br /> S eget lele <br /> E kebelen, <br /> <br /> S én piruló <br /> Lángajakán, <br /> Mézcsókjait <br /> Lecsókolám. <br /> <br /> És újra csók, <br /> S megannyi csók, <br /> S oly édesek! <br /> S oly lángolók!! <br /> <br /> Ily álmakat adjatok, isteneim, <br /> És marhat a fájdalom, a fene kín; <br /> Én turni fogok, - valahára talán <br /> Majd égi való jön az álmak után. <br /> <br /> ?, 1840. <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-5684385498474291532?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-57720544688355607012009-01-28T06:51:00.013+01:002009-01-28T06:51:58.314+01:00 <br /> <br /> Borúnak éjjelén, derunek hajnalán <br /> Feléd siet remegve bús <br /> Pillantatom, mindig feléd, arany kalász <br /> Hazája, boldog róna, hol <br /> Csókolva ölelkeznek Csepe mezoivel <br /> Dunánk ezüst hullámai. <br /> Áldás malasztja rám feloled nem lebeg, <br /> Csak egy kemény atya átkait <br /> Zúgják fülembe a nyargaló fuvalmak, oh <br /> Ezer tövissel hinteni <br /> A bujdosónak útait! Mégis te vagy <br /> Örök betukkel írva fel <br /> E szív emlékkönyvében. A napok sorát, <br /> Melyet lefutnom rendele <br /> Az ég, ohajtom én kunyhód homályiban <br /> Élhetni, s a szelíd halál, <br /> A szenvedések altatója hogyha jo <br /> S átszenderíti lelkemet <br /> Egy boldogabb világba: harsogó Duna! <br /> Kiszenvedett porom fölött <br /> Te mosd a zöldelo hant bársony pázsitát, <br /> S a mormogó habzaj között <br /> Édesd nyugalmak ülnek sírkövemre majd, <br /> S a jégszív is talán, kinek <br /> Átkai nyomák a kínos életet, ledol <br /> Békülten a halom fölé, <br /> S lágyult kebel meleg könyuivel rebeg <br /> Panaszt: szegény, szegény fiam! <br /> <br /> ?, 1840. <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-5772054468835560701?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-75173318737489798902009-01-28T06:51:00.011+01:002009-01-28T06:51:56.424+01:00 <br /> <br /> Rejts ölednek éjjelébe <br /> Szent nyugalmu sírhalom! <br /> E kinéletnek veszodve <br /> Láncait mért hordozom? <br /> Kebled csendes éjjelébe <br /> Nem tekint a fájdalom, <br /> S a keservek halvány képe; <br /> Ott öröklo bék’ vagyon. <br /> Rejts hát kebled éjjelébe, <br /> Szent nyugalmu sírhalom! <br /> <br /> ?, 1840. <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-7517331873748979890?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-49415117054417304422009-01-28T06:51:00.009+01:002009-01-28T06:51:56.087+01:00 <br /> <br /> 1 <br /> <br /> Távol szeretteimtol, <br /> S toled, te drága hon! <br /> Vándorlom a világot <br /> Végetlen útakon. <br /> <br /> És lábam a nagy úton <br /> Fáradva lépdegel, <br /> Mert vállaim tetézvék <br /> Butyornak terhivel. <br /> <br /> Eldobtam én a terhet, <br /> Nincs többé vállamon; <br /> És mégis vajh mi csüggeszt? <br /> És mégis vajh mi nyom? <br /> <br /> Boldogtalan fiú te! <br /> Mely tégedet lever, <br /> Nem válladon... szivedben <br /> Az óriás teher. <br /> <br /> 2 <br /> <br /> Hová, hová az égi úton, <br /> Darusereg; <br /> Azért hagyjátok-e a tájat, <br /> Mert nem meleg? <br /> <br /> Vándorlok én is, ámde pályám <br /> Ellenkezo: <br /> A szerelem forró honából <br /> Jégsír felé. <br /> <br /> Pápa, 1841. <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-4941511705441730442?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-84219124912330604842009-01-28T06:51:00.007+01:002009-01-28T06:51:54.728+01:00 <br /> <br /> 1 <br /> <br /> „Hogy fejedre pusztaságot hozzon <br /> Isten átka, csalfa, bunös asszony! <br /> Aki által oly sötét gyalázat <br /> Vonta éjbe a Kuruttyóházat. <br /> <br /> Hittem asszony esküvo szavának, <br /> De hiszek már inkább karcsu nádnak, <br /> Hogy kerengo forgószél viharja <br /> Lenge szálát földre nem csavarja. <br /> <br /> Szuzeséged a manó elhordta, <br /> Nem köllesz már, hutelen rosz borda! <br /> Nem köllesz, maradj magadra, s engem - <br /> Vagy látsz többé vagy sem életemben.” <br /> <br /> Dörg Kuruttyó s üllot, kalapácsot <br /> És szöget, mit izzadván kovácsolt, <br /> Hány a sátor minden szögletébe, <br /> S nagy szitokkal ajakán kilépe. <br /> <br /> Útnak indul, úgy ragadja lába, <br /> Hogy fejér ló sem jutna nyomába. <br /> Sír az asszony, a szegény ártatlan, <br /> Messze a férj bujdos már távolban. <br /> <br /> 2 <br /> <br /> Barna csapszékben Kuruttyó <br /> Ul sötéten, <br /> Uzni vágyván szíve kínját, <br /> Bor kezében. <br /> <br /> S korty után korty, haj, de kínja <br /> Végtelen hív, <br /> Semmikép sem szabadulhat <br /> Tole a szív. <br /> <br /> S jo toborzó víg legények <br /> Cifra serge, <br /> S énekelnek sarkantyújok <br /> Összeverve: <br /> <br /> „Jöszte, pajtás, közénk, csapj föl <br /> Katonának, <br /> Szép szolgálni a királynak <br /> És hazának. <br /> <br /> Életünk vidor, mosolygó <br /> Szép halálunk, <br /> Ha riadtán trombitának <br /> Harcra szállunk. <br /> <br /> Itt a markunk, csapj belé, jer <br /> Katonának, <br /> Szép szolgálni a királynak <br /> És hazának!” <br /> <br /> S uzi ének, tánc Kuruttyó <br /> Nagy bánatját. <br /> A garadra önt néhányszor, <br /> S - parolát ád. <br /> <br /> 3 <br /> <br /> Zajos órák mámora <br /> Hogyha széjjellebben, <br /> Dúl a régi fájdalom <br /> Annál dühösebben. <br /> Nyugszik a tánc, hallgat a vig zeneszó, <br /> És buvában újra sorvad Kuruttyó. <br /> <br /> Tarka, foltos fegyvere <br /> Rajt virít a rozsda, <br /> S fényesítni oly nehéz <br /> Az istenátkozta. <br /> „Hej, jobb volna most koholni vasszeget, <br /> Vagy heverve nyujtózkodni zug megett.” <br /> <br /> Nézd, Kuruttyó, nézd ki jo <br /> Látogatni téged? <br /> Isten engem, oly alak, <br /> Mint a feleséged. <br /> O az, o! az ártatlan férjhagyta no. <br /> Karján mosolyg nyájas barna csecsemo. <br /> <br /> „Ez Kuruttyóivadék!” <br /> Mond a kisded apja, <br /> És a rajkót és a not <br /> Kebelére kapja. <br /> S vége nélkül, hossza nélkül pityereg. <br /> Jókat kacag rajt a víg ujoncsereg. <br /> <br /> Pápa, 1841. március 10. <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-8421912491233060484?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-24704942004962202072009-01-28T06:51:00.005+01:002009-01-28T06:51:52.641+01:00 <br /> <br /> Hogyha messze lészek toled vettetodve, <br /> E lap által légy rám emlékeztetodve. <br /> <br /> Pozsony, 1841. március 25. <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-2470494200496220207?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-2343304511154369892009-01-28T06:51:00.003+01:002009-01-28T06:51:51.244+01:00 <br /> <br /> Szeretlek, mint a hold a csendes éjet, <br /> Miként a léget a szabad madár; <br /> Szeretlek oh, barátom, míg az élet <br /> Körébol a halál a sírba zár. <br /> <br /> Selmec, 1841. április 17. <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-234330451115436989?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-32095716254443124332009-01-28T06:51:00.001+01:002009-01-28T06:51:46.266+01:00 <br /> <br /> Tódul a felleg; barna éjbe vonja <br /> A látkört, búsul a sötét vidék. <br /> Sötét e szív is, hu szerelmem honja, <br /> Reá a bú gyászfátyla szöveték. <br /> <br /> Nem bírva terhét, a felho könyekre <br /> Fakad, s a rózsa gyüjti gyöngyeit. <br /> Megtelt e szív is, könyeim peregve <br /> Áztatják arcom hervadt díszeit. <br /> <br /> Színekkel tarkaékesen szivárvány <br /> Ragyog keletrol, szép deru jele. <br /> Borúm örök, haj, lánykám nem mosolyg rám <br /> Szivárványként, hogy földerítene. <br /> <br /> Dunavecse, 1841. április 24. <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-3209571625444312433?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-87091264137412391762009-01-27T06:22:00.007+01:002009-01-27T06:22:04.307+01:00 <br /> <br /> Mit nekem hab? mit nekem vész? <br /> Én nem félem haragát; <br /> Kebelemnek pusztaságán <br /> Száz sirokko rohan át. <br /> <br /> Rajta, gyorsan evezohöz, <br /> Talpra reszketo legény, <br /> Bár toronnyá no a hullám, <br /> A túlpartra szállok én. <br /> <br /> Köd borong ott, suru ködnek <br /> Kétségbarna éjjele, <br /> Lány, temetve mindörökre <br /> Légyen emléked bele; <br /> <br /> Mely ez égo szerelemmel <br /> Enyelegve játszhatál, <br /> Mely hüséget esküvél, és <br /> Ah mely mégis megcsalál. <br /> <br /> Rajta, bajtárs, csüggedetlen! <br /> Nincsen messze már a part; <br /> Bár izzadva, férfiszívvel <br /> Mi kiálljuk a vihart. <br /> <br /> Im, mi kép leng a ködéjben? <br /> Bájoló, mint a tavasz, <br /> Szoke fürttel - kék szemekkel - <br /> Hutelen lány! képed az. <br /> <br /> Haj, nélkule nincsen élet! <br /> Vissza, izzadó legény, <br /> Bár Mátrává no a hullám, <br /> Vissza - hozzá - szállok én! <br /> <br /> Dunavecse, 1841. május 8. <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-8709126413741239176?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-70507997803917754192009-01-27T06:22:00.005+01:002009-01-27T06:22:03.813+01:00 <br /> <br /> Figyeljetek, derék história! <br /> „Halljuk! Tovább! Na s aztán!” A minap <br /> Szent elragadtatás tüzével egy <br /> Költo merészen mászta Helikon <br /> Bércét, örök életu hírkoszorút <br /> Füzendo fürtibe a fényteton. <br /> Már-már magos céljához ért, midon <br /> Rémuletes mennydörgés hallatik. <br /> „„Védj, szent Apolló!”” Ujra mennydörög. <br /> Megborzad a költo, s uramfia! <br /> A mélybe henterul. „Hahahaha!” <br /> S ugyan mi dörge? „A boszús Olymp.” <br /> Nem. „Halljuk! Halljuk!” Hát a Múzsafi <br /> Nem legbovebben abrakolt - hasa. <br /> <br /> Vadas, 1841. május 16. <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-7050799780391775419?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-4423184417062018792009-01-27T06:22:00.003+01:002009-01-27T06:22:02.495+01:00 <br /> <br /> Míg a földet gyász temette, <br /> Dúlván fergeteg felette <br /> Pusztaságnak vad telén, <br /> Mért virúla bájos éden <br /> Kebelemnek belsejében? <br /> Mert rózsámat ölelém. <br /> <br /> Most, midon a szép tavasznak <br /> Uj virányi illatoznak <br /> A mosolygó téreken; <br /> Mért vagyon tél kebelemben, <br /> Puszta, gyászos, véghetetlen? <br /> Mert rószám nem ölelem. <br /> <br /> Vadas, 1841. május 23. <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-442318441706201879?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-92132023264098346162009-01-27T06:22:00.001+01:002009-01-27T06:22:00.838+01:00 <br /> <br /> Völgy homályán, fák hüsében, <br /> Kert megett, <br /> Zeng a lantos hév szerelmi <br /> Éneket. <br /> <br /> Zeng, ha gyúl a rózsahajnal <br /> Keleten, <br /> Ha nyugodni bérc megé a <br /> Nap megyen. <br /> <br /> S szép tavasszal, nyár hevén, hüs <br /> Oszön át <br /> Pengeti a szerelemnek <br /> Hév dalát. <br /> <br /> S édes díja zengzetének, <br /> A leány <br /> Ha kacsingat által a kert <br /> Ajtaján. <br /> <br /> Jo a tél, és megnyil a kert, <br /> És ragad <br /> Kebelére a leány - más <br /> Boldogot. <br /> <br /> A csalódott megy kinok bús <br /> Éjjelén, <br /> S hallgat a dal lantja néma <br /> Idegén. <br /> <br /> Dunavecse, 1841. május 27. <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-9213202326409834616?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-67215906707930451992009-01-27T06:21:00.077+01:002009-01-27T06:22:00.496+01:00 <br /> <br /> Kerepöl a szarka <br /> Házam tetején: <br /> Vendég jön. Vendégnek <br /> Vajh, kit várjak én? <br /> <br /> Messze föld határán <br /> Jár a szereto, <br /> Csalfa volt szerelme, <br /> Vissza nem jön o. <br /> <br /> Tán te léssz vendégem, <br /> Óhajtott halál; <br /> Úgy siess, ne késsél, <br /> Ajtóm nyitva áll. <br /> <br /> Dunavecse, 1841. június 5. <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-6721590670793045199?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-79792323075433292582009-01-27T06:21:00.075+01:002009-01-27T06:21:59.376+01:00 <br /> <br /> Meddig dúlsz, szerelem pusztító lángja, szümön, mint <br /> A mennyverte Prometh keblin az éhes ölyü? <br /> Meddig nyugöz Amor kinos lánca? Endymionnal <br /> Meddig jajgat hurom búskeseregve panaszt? <br /> Féktelen érzetnek vad hevu szikrája, lohadj el, <br /> Hullj le bilincs, szünjön, lant, szomoru, árva jajod: <br /> Végihez ér nagy fáradozása a Danaidáknak, <br /> Föltészi a sziklát hegy tetejére, Sysiph, <br /> Nem forog Ixion, Tantalnak szomja csillapszik: <br /> De hidegen marad a lánynak örökre szive. <br /> S érette, ah boldogtalan én, mindegyre hevülök, <br /> Keblem Vesta-tüzét nincsen eloltni erom. <br /> Égj, szivem, hát, égj mint forró Hyperiona nyárnak, <br /> Melynek ölo sugarán gyönge virágcsa fonyad. <br /> Hervadok én is majd, s hervadván enyhre találok, <br /> Ha tovaszállt lelkem Lethe özönébe merul. <br /> <br /> Dunavecse, 1841. június 22. <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-7979232307543329258?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-66289704450972896682009-01-27T06:21:00.073+01:002009-01-27T06:21:55.682+01:00 <br /> <br /> 1 <br /> <br /> Ujra mosolyg a táj aranyos sugarakba’ fürödve, <br /> A hanyatló Phoebus ha nyugalomra megyen. <br /> Engemet, haj, szeretom búcsúzó pillanatával <br /> Holdtalan éjfélként bánat homálya takar. <br /> <br /> Dunavecse, 1841. június 23. <br /> <br /> 2 <br /> <br /> Martial után <br /> <br /> Pompej magzatjait Ázsia és Európa temette, <br /> Ot pedig Afrika; hant ha bizonyára födi. <br /> Hogy szanaszét ekkép hever elszóródva, mit ámulsz? <br /> Hogy birt volna a föld egy helye annyi romot? <br /> <br /> Dunavecse, 1841. június 23. <br /> <br /> 3 <br /> <br /> Martial után <br /> <br /> Zápor zápor után, a szüret szunetlenül ázik. <br /> Bár akarod nem jo szuz bor icédbe, csaplár. <br /> <br /> Dunavecse, 1841. június 23. <br /> <br /> 4 <br /> <br /> A szerelem jelené; multé s jövoé a barátság. <br /> <br /> Dunavecse, 1841. június 23. <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-6628970445097289668?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-44046674245510430172009-01-27T06:21:00.071+01:002009-01-27T06:21:55.233+01:00 <br /> <br /> Kis méh! te a füvet, fát <br /> S virágokat leped, <br /> Hogy édes kelyheikbol <br /> Gyüjthessed mézedet. <br /> <br /> Kis méh! Lidim füvet, fát <br /> S virágokat nem lep, <br /> Mézednél csókja mégis <br /> Mi sokkal édesebb. <br /> <br /> Pápa, 1841. november-december <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-4404667424551043017?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-56850650943010545712009-01-27T06:21:00.069+01:002009-01-27T06:21:53.723+01:00 <br /> <br /> Ifjúkoromnak ébredése <br /> Ah, oly tündéri, szép vala, <br /> Miként a koszorús tavasznak <br /> Varázst mosolygó hajnala. <br /> <br /> Hu lyányka dule karjaimba, <br /> Hu lyányka csókja égete, <br /> S mennynek röpíté képzeményim <br /> Hesper-tüzu tekintete; <br /> <br /> S az érzemény, mely lelkesítve <br /> Dagasztá e meleg kebelt, <br /> Rózsás berek lombsátorában <br /> Szelíden ömlo dalra kelt. <br /> <br /> Lejárt az év, s a fáradatlan <br /> Ido uj évet alkota, <br /> A kellemgazdag ifjuságnak <br /> Elhulla bájvirúlata; <br /> <br /> S nincs már a lyányka karjaimban. <br /> És hervad a fantázia, <br /> Az isteníto boldogságnak <br /> Ekkép ki kelle halnia! <br /> <br /> Ti, fönt a menny kék tengerében <br /> Mosolygva fürdo csillagok! <br /> Trónjához a szent végezetnek <br /> Olyan közel kik állotok. <br /> <br /> Melyik ragyog reményt szivembe, <br /> Melyik ragyog közuletek? <br /> Hogy egykor még örömre kelni <br /> Nem lészen tiltva véletek; <br /> <br /> Akár a lyányka hu ajkáról <br /> Szedvén új édes csókokat, <br /> Akár ha szárnya képzetemnek <br /> Dicsobb világokhoz ragad. <br /> <br /> Pápa, 1841. november <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-5685065094301054571?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-61996900382391915612009-01-27T06:21:00.067+01:002009-01-27T06:21:52.227+01:00 <br /> <br /> Ádáz koporsó zordon éjjele! <br /> Mivé tevél te oly sok örömet? <br /> Mivé tevél te annyi szép reményt? <br /> Mely zsenge a szüloi szív felett, <br /> <br /> Mely egy kéjparadicsomot igért <br /> Rózsás jövendo boldog karjain; <br /> Kegyetlenul mind elragadtad ezt, <br /> Csak romja áll még: a keserv, a kín! <br /> <br /> Oh, a szülok! ha sorsok vészt zudít <br /> Keblökbe dúlni és pusztítani: <br /> Ki fog miként egy égnek angyala <br /> Bút uzve rájok felmosolygani? <br /> <br /> Nyugodjatok meg, szereto anya! <br /> S te bús atyának gyászló kebele! <br /> Kedves Lenkétek, ah, nem lészen o <br /> Temetve itt e sírnak mélyibe. <br /> <br /> Hol a teremto széke tündököl <br /> Felhok felett a csillagezreden: <br /> Tekintsetek fel, egy szelíd sugár <br /> Leng ottan rátok csendes éjeken. <br /> <br /> És e sugár az o szép szelleme! <br /> Az angyalok között ott múlat o, <br /> Imádva istent, hogy boldog legyen <br /> A kor, mely a kedves szülokre jo. <br /> <br /> S örvend elore a jövo felett: <br /> Midon az alkotó székébol int, <br /> S a drága magzat, s a kedves szülok <br /> Egymást vigadva ölelik megint. <br /> <br /> Pápa, 1841. december <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-6199690038239191561?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-80629115919552796062009-01-27T06:21:00.065+01:002009-01-27T06:21:47.834+01:00 <br /> <br /> Németbol Heine után <br /> <br /> Te szép halászleányka, <br /> Hajtsd partra csolnakod; <br /> Joj, s ulj le oldalamhoz, <br /> És nyujtsd nekem karod. <br /> <br /> Fejecskéd tedd szivmre, <br /> S ne félj, ne oly igen, <br /> Hisz gondtalan naponként <br /> Jársz a vad tengeren. <br /> <br /> Tengerhez szum hasonló, <br /> Van rajt vész, ár, apály; <br /> És mélyen fenekében <br /> Nem egy szép gyöngy is áll. <br /> <br /> Pápa, 1842. február <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-8062911591955279606?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-3623480508911418182009-01-27T06:21:00.063+01:002009-01-27T06:21:46.726+01:00 <br /> <br /> Németbol Schiller után <br /> <br /> Forrás mellett ult a gyermek, <br /> Koszorúkat kötözött, <br /> S látta oket elragadtan <br /> Tunni a habtánc között. <br /> Éltem így röpul, miként a <br /> Forrás, fáradatlanúl, <br /> S mint a koszorúk, sietve <br /> Ifjuságom elvirúl. <br /> <br /> Ne kérdjetek, mért busongok <br /> Éltem rózsaidején; <br /> Minden örvend és reményel <br /> A tavasznak jövetén. <br /> Ámde az új természetnek <br /> Ébredo hangezrede <br /> Kebelemnek rejtekében <br /> Csak nehéz bút kelthete. <br /> <br /> Nem vidítnak a vigalmak, <br /> Melyeket nyujt a szép tavasz; <br /> Egy köt engem csak: közel van, <br /> S mégis messze tolem az. <br /> A kedvelt árnykép elébe <br /> Vágyva nyujtom karomat, <br /> Haj! nem érem el s ez érzet <br /> Csillapítatlan marad. <br /> <br /> Joj le, joj, o szép leányka, <br /> Hagyd kevély lakod falát, <br /> Majd virágit a tavasznak <br /> Kebeledbe hintem át. <br /> Ime, dal zeng a berekben, <br /> S tiszta zajjal jár az ér; <br /> Egy boldog szerelmü szívpár <br /> Kis kunyhóban is megfér. <br /> <br /> Pápa, 1842. február <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-362348050891141818?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-44340298193503940072009-01-27T06:21:00.061+01:002009-01-27T06:21:45.602+01:00 <br /> <br /> Németbol Claudius után <br /> <br /> Az ékes nappali csillagzat <br /> Pályáját végezé, <br /> Jer, és töruld le izzadásom, <br /> S teríts fel, drága no. <br /> <br /> Csak itt a földön is teríthetsz, <br /> Gyümölcsfánkhoz közel; <br /> Itt jóizu az étel este, <br /> S legtágasabb a hely. <br /> <br /> Aprócska vendéginket is hídd, <br /> Mert úgy kiéhezém; <br /> A legkisebb is hagyja fészkét, <br /> Ha álom nincs szemén. <br /> <br /> Sokat tálalnak a királynak, <br /> O, amint hírelik, <br /> Mindennap sultet, meg lepényt, meg <br /> Pástétomot eszik. <br /> <br /> S egy ember van mellé rendelve, <br /> Más dolga nincs neki, <br /> Asztalnemujét rendezi csak, <br /> S szolgálatát teszi. <br /> <br /> Adj isten o egészségére! <br /> Mert mennyi dolga van; <br /> Hogy minket békében tarthasson, <br /> Éj s nappal nyugtalan. <br /> <br /> Ha úri mód nem élhetünk is, <br /> Van mégis kenyerünk, <br /> Van tiszta, szép és fris tej és vaj; <br /> S hát kell-e több nekünk? <br /> <br /> Elég ez úntig póri népnek; <br /> Vedd hálánk érte, ég! <br /> S ma estelink szabadban tartjuk, <br /> Hol annyi csillag ég! <br /> <br /> A hold ezüstlo súgarakkal <br /> Leszen velünk jelen, <br /> És áldást hintve tálainkba <br /> Fog tündökölni fen. <br /> <br /> Nos, gyermekeim, együnk vidáman, <br /> S a mennyek áldjanak! <br /> O én irígylendo, szegény és <br /> Mégis gazdag vagyok! <br /> <br /> Pápa, 1842. február <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-4434029819350394007?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-11977384395917668892009-01-27T06:21:00.059+01:002009-01-27T06:21:44.294+01:00 <br /> <br /> Németbol Mathisson után <br /> <br /> Nyugszik esti szürkület fátylában <br /> A halk táj, s a berki dal kivesz, <br /> Még csak itt az agg falak körében <br /> Egy tücsök borongva zengedez. <br /> Csend lebeg le fellegetlen égrol, <br /> Lassan mén a csorda mezejérol, <br /> És a fáradt földmives halad <br /> Megnyugodni osfedél alatt. <br /> <br /> Itt az erdokoszorús tetokön, <br /> Az enyészet töredékiben, <br /> Hol reám a múltból borzalom száll, <br /> Bánat! e dalt néked szentelem. <br /> Búval gondolom, hogy mik valának <br /> Hajdanán e porló maradványok: <br /> Egy tornyos vár állt felségesen <br /> A hegyeknek szirttetoiben. <br /> <br /> Ott, hol oszlopok setét kövére <br /> Bút susogva hajlik a repkény, <br /> És a puszta ablak üregén át <br /> Csillog szomorún az esti fény, <br /> Az atyának ott talán könyuje <br /> Áldva perge bátor gyermekére, <br /> Melynek hírsovárgó kebele <br /> Vágyva néze harcnak ellene. <br /> <br /> Béke veled! szólt az oszult bajnok, <br /> Átövezve hosi karddal ot, <br /> Soha többé, vagy térj gyozve vissza; <br /> Érdemeld meg oseid nevét! <br /> És a nemes ifjunak szemébe <br /> Rémito láng szálla; arca ége <br /> Rózsáknak virító berkeként, <br /> Melyre bíbor hajnal hinte fényt. <br /> <br /> És arszlánszivu Richardként harcba <br /> Akkoron röpult a dalia, <br /> S mint erdonek a viharban kellett <br /> Ellenének meghajolnia! <br /> S mint virágos partu ér szelíden <br /> Szállt meg sziklavára teremében, <br /> Az örömkönyut siró atyát <br /> És ölelve szép menyasszonyát. <br /> <br /> Ah gyakorta a szorongó kedves <br /> Erkélyérol néz a völgy felé, <br /> Vért, pajzs csillog estnek aranyában, <br /> A paripa nyargal, hive jo: <br /> Hallgatólag jobbját néki nyujtja, <br /> S áll majd halványan, majd elpirúlva; <br /> De mi szende szemeibol szól, <br /> Olyat Petrarc’ s Sappho sem dalol. <br /> <br /> Hol bagolyfészkek fölött terulnek <br /> Durván összebonyolúlt füvek, <br /> Ott a billikom vidáman csenge, <br /> Míg a csillagok kiégtenek; <br /> Terhesen vítt harcok diadalma, <br /> És a szent csaták szörnyu kalandja <br /> Míg emlékezetben újra kelt, <br /> Kedvvel tölté a zord hoskebelt. <br /> <br /> Ó mi változás! most borzadályos <br /> Éj takarja a dicso helyet, <br /> S esti szél nyög búsan, hol erosek <br /> Vígadának áldomás felett; <br /> Ott magányos kórók lengedeznek, <br /> Hol lándzsát és pajzsot kért a gyermek, <br /> Ha riadván a harctrombita <br /> Csataménre pattant az atya. <br /> <br /> Elhamvadtak a hatalmas csontok <br /> Immár a borongó föld alatt; <br /> Félig sulyedt ko alig mutatja, <br /> Hol találták végnyugalmokat. <br /> Mennyi lett játéka a szeleknek, <br /> Sírjaikkal emlékeik is vesztek; <br /> A vitéz kor fénytettei felett <br /> Feledés uz barna felleget. <br /> <br /> Igy enyész a élet dicsosége, <br /> S hatalomnak álomképzete! <br /> Igy merul a gyors ido röptével <br /> Éjbe minden, amit föld szüle! <br /> Hamvveder, szánt az emlékezetnek, <br /> Halhatatlanság-igéro ének, <br /> Gyoztes fot koszorúzó babér, <br /> S tett, amelyet érc, márvány dicsér: <br /> <br /> Minden, ami bájol, s vággyal tölti <br /> Itt a porban a nemes kebelt, <br /> Eltunt, mint az oszi nap sugára, <br /> Hogyha vész a láthatárra kelt. <br /> Kik vígan ölelkezének este, <br /> A korány arcokra már bút feste; <br /> A barátság is, s a szerelem <br /> Kéje vész a földrol jegytelen. <br /> <br /> Édes szerelem! rózsás ösvényed <br /> Pusztaság tövisivel határ, <br /> S te, barátság aetheri világa, <br /> Egy rögtön vihar homályba zár. <br /> Kábaság a hír, fenség, hatalmak! <br /> A koporsók egyiránt takarnak <br /> Éjbe büszke földuralkodót <br /> S reszketeg feju zarándokot. <br /> <br /> Pápa, 1842. február <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-1197738439591766889?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-19583547071925768682009-01-27T06:21:00.057+01:002009-01-27T06:21:42.667+01:00 <br /> <br /> Küzdo gerjedelmek... fény,... homály,... csapongó <br /> Vágyak és remények tarka serege! <br /> Melyek majd borongva, majd derengve kelnek, <br /> Indulatcsatáit a zajló kebelnek, <br /> Ah! ki festi le? <br /> <br /> Mért e láng, e hullám dagadó eremben? <br /> Honnan e feszíto érzet keblemen? <br /> S szomjazó hevökben e zajongó vágyak <br /> Lenge képzeletnek karján merre szállnak, <br /> Merre szuntelen? <br /> <br /> Mely varázseronek buvös ihletése, <br /> Ah, mi készti zengo dalra lantomat? <br /> És a dal ha fölzeng, újra vajh mi némit? <br /> Mert a húr beszélni szívem érzeményit <br /> Nem lel hangokat. <br /> <br /> Messze, messze szállnak érzeményim innen, <br /> Ó a puszta föld ez nem az én hazám; <br /> Itt a bús valónak hervatag körében <br /> Bájoló ajakkal édesen, szelíden <br /> Mi mosolygna rám? <br /> <br /> Fent, elérhetetlen égmagas tetokön <br /> Istenszép alakkal rózsafényben áll, <br /> Mely után epedve küzd a hév indúlat, <br /> Mely után e szívnek dobbanása gyúlad, <br /> Ott az ideál! <br /> <br /> Ott lebegsz elottem tündér fátyolodban <br /> A hajnal biborszín leplén, szép alak! <br /> Ott lebegsz az alkony elhaló tüzénél, <br /> S szende fényhomályán a merengo éjfél <br /> Holdsugárinak. <br /> <br /> És ha zúg a szélvész tomboló csatája, <br /> És ha nyögve sír a berki csalogány; <br /> És te lengsz elombe, hogyha sujta bánat, <br /> S hogyha keblem éjén kéj koránya támad <br /> Kíncsaták után. <br /> <br /> Lelkesult idegrol száll feléd az ének, <br /> Forró érzeményim szállanak vele; <br /> Óh ki élsz ragyogva túl a földhomályon, <br /> Halld meg a sovár szut, égi ideálom <br /> Tiszta kebele. <br /> <br /> Joj le bájaidnak szép gazdagságában, <br /> Joj egy pillanatra, túlviági lény! <br /> Joj, ez árva lét hogy elfeledve légyen, <br /> Hogy szelíd ölednek enyhe édenében <br /> Idvezuljek én. <br /> <br /> Hervadok, teérted hullanak virágim, <br /> Mint a gyenge rózsa nyári hév alatt; <br /> Légy keserveimnek édes, égi bére, <br /> Hintsd e sorvadó ajk égeto tüzére <br /> Szellemcsókodat! <br /> <br /> Vagy ha zárva toled e világ határa, <br /> Oh ha karjaimba jonöd nem szabad! <br /> Ints, ragadj fel hozzád egy varázserovel, <br /> Ints, hagyj összeforrni fényed szépségével, <br /> Nélküled haj éltem kín és kárhozat! <br /> <br /> Pápa, 1842. február-március <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-1958354707192576868?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-53840036276032214972009-01-27T06:21:00.055+01:002009-01-27T06:21:37.153+01:00 <br /> <br /> Magas trónján a sors ül, titkos könyv kezében, <br /> Az életkönyv ez; benne két lap a mienk, <br /> Az egyiken borongó gyász vonúl sötéten, <br /> A másik hajnalodva rózsaként dereng. <br /> Ohajtom én: legyen ho kedvezod a végzet, <br /> Hogy általolvasnod ne kelljen a sötétet! <br /> <br /> Pápa, 1842. április 12. <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-5384003627603221497?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-10029870746404204022009-01-27T06:21:00.053+01:002009-01-27T06:21:36.116+01:00 <br /> <br /> Költonek lenni isteni, <br /> Én is költo leszek! <br /> Varázserovel szívemet <br /> E vágy szállotta meg. <br /> <br /> S e vágy nem szuno lángiban <br /> Mindegyre égtem én; <br /> Ragadtam végre a kobozt <br /> Nagy tuzzel, hevenyén. <br /> <br /> S hogy énekem röpulete <br /> Fellengezobb legyen, <br /> Telt hordóhoz vevém magam, <br /> Pincének mélyibe. <br /> <br /> Míg fejtörés között idom <br /> Itt lassan mendegelt: <br /> A - nem mondhatnám szuk - torok, <br /> S a csap nem vesztegelt. <br /> <br /> De bármint törtem fejemet, <br /> S levék borral tele: <br /> Hiában! a csigázott ész <br /> Egy kukkot sem szüle. <br /> <br /> Végpontra szállt a türelem! <br /> Még egyszer jót iszom; <br /> S manó vigye, ha éneket <br /> Ugysem zeng kobozom. <br /> <br /> S a csapnak estem nagy mohón, <br /> Gondolva ezeket, <br /> De ó hallatlan bosszu! a <br /> Csap már nem csepegett. <br /> <br /> Zajló kebellel álltam ott, <br /> Bennem harag gyuladt, <br /> És megragadtam s vágtam a <br /> Hordóhoz lantomat. <br /> <br /> Felhangzott a kiürult <br /> Hordónak kebele... <br /> S o üdv, o kéj! a fejtöro <br /> Titok kulcsot lele. <br /> <br /> Bélolem - végre rájövék - <br /> Költo miként leszen: <br /> Im, telve hallgatott s konog <br /> A hordó üresen. <br /> <br /> Éhezni kell, éhezni hát, <br /> Ki költo lenni vágy, <br /> Éheztem én is... s folyt a dal <br /> S enyém a mirtuszág. <br /> <br /> Pápa, 1842. április <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-1002987074640420402?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-23251681484538416582009-01-27T06:21:00.051+01:002009-01-27T06:21:34.175+01:00 <br /> <br /> Mint szerettem a cseresznyét <br /> Gyermekéveimben én! <br /> Csak cseresznye kelle nékem; <br /> Nem volt szebb szín, édesebb nem <br /> Terme a föld kerekén. <br /> <br /> Nem kellett cseresznye többé, <br /> Gyermekéveim után: <br /> Mert az ajak édesebb volt, <br /> Mert az ajkon szebb pir lángolt, <br /> Melyet nyujta szép leány. <br /> <br /> És az évek ballagának, <br /> És fejemben ért az ész, <br /> S jóra jöttem valahára! <br /> Most szemem a lyány ajkára <br /> Szinte egykedvuleg néz. <br /> <br /> Mert a rózsanedvhez képest, <br /> Mely Ménesnek bércfokán <br /> Omlik kéjes kedvet adva, <br /> A lyány édes bájos ajka <br /> Keseru és halavány! <br /> <br /> Pápa, 1842. április <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-2325168148453841658?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-86193379260735976342009-01-27T06:21:00.049+01:002009-01-27T06:21:32.735+01:00 <br /> <br /> Dalra, dalra, néma húrok! <br /> Lengj elombe, ideál; <br /> Hagyd hevulni képzeményim <br /> Égi fényed bájinál. <br /> <br /> S száll egébol ideálom, <br /> És az ott - mely rózsaszál? <br /> Ah a lyányka ablakából <br /> Ablakomra kandikál. <br /> <br /> S ideál és szép leányka <br /> Engemet hevítenek. <br /> Kit tekintsek, kit daloljak? <br /> Mondjátok meg istenek! <br /> <br /> Képzetem varázsalakja! <br /> Tünj egedbe, tünj tova; <br /> Való kell a föld fiának, <br /> S költo - nem a föld fia? <br /> <br /> Pápa, 1842. április <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-8619337926073597634?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-59338007846099573512009-01-27T06:21:00.047+01:002009-01-27T06:21:31.759+01:00 <br /> <br /> 1 <br /> <br /> Ló dobog, por kél az úton, <br /> Zeng a harsány trombita: <br /> Kvártély, kisbiró! huszárok <br /> Szállanak a faluba. <br /> <br /> És hogy jöttek, hogy megálltak <br /> A vitézi seregek: <br /> Aggalom s öröm vegyulve <br /> A lakókat szállta meg. <br /> <br /> Aggalom s öröm szivökben <br /> Nem hiába lakozik: <br /> A huszárok csínosak, de <br /> Kissé hosszuk újjaik. <br /> <br /> „Jól vigyázz leányom édes,” <br /> Mond az aggódó anya, <br /> Nehogy ez vagy az lakunkból <br /> Vélek elvándorlana.” <br /> <br /> 2 <br /> <br /> Ébred a hajnal sugára, <br /> Véle ébred a huszár; <br /> Lóra pattan, induló zeng, <br /> S messze föld fogadja már. <br /> <br /> És merengo fájdalommal <br /> Néz utánok a leány; <br /> Köny pereg le szép szemérol, <br /> Mély sohaj kel ajakán. <br /> <br /> „Mért, leányom, e busongás? <br /> Könybe mért lábbad szemed?” <br /> „Jó anyácskám, meglopának, <br /> Egy... elvitte szívemet.” <br /> <br /> Pápa, 1842. június <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-5933800784609957351?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-80689729040118053552009-01-27T06:21:00.045+01:002009-01-27T06:21:30.406+01:00 <br /> <br /> 1 <br /> <br /> Némúl a hangszerek zenéje, <br /> A függöny felrepul, <br /> S az arcokon kiváncsiságnak <br /> Csendes figyelme ul. <br /> <br /> És ékes színpadon a múzsa <br /> Kegyelt papnéja áll, <br /> Bájlóbb a kikelet kertjének <br /> Minden viráginál. <br /> <br /> És oh midon szavak születnek <br /> Az ajkak bíborán, <br /> Nem, így nem énekel tavaszkor <br /> Pacsírta s csalogány. <br /> <br /> S mit benne látsz megtestesulve: <br /> Erény és szerelem; <br /> S a néptömeg, varázslatánál <br /> Kéjtengerré leszen. <br /> <br /> Hódolva a dicso müvészet <br /> Magasb hatalminak, <br /> Éljenzaj és örömkiáltás <br /> És tapsok hangzanak. <br /> <br /> De a zajongó nép között áll <br /> Az ifju mereven, <br /> Ah érzeményi zavarának <br /> Nyelvet, szót hol vegyen? <br /> <br /> Egy új világ nyilik szivében, <br /> Egy új édenvilág, <br /> És benne lángoló szerelme <br /> Az illatos virág. <br /> <br /> 2 <br /> <br /> A barnaleples éj <br /> Nyugalmat osztogat, <br /> De ah! az ifjunak <br /> Nyugalmat az nem ad. <br /> <br /> Zajló küzdés szivén, <br /> Szerelmi, égeto, <br /> Mely tarka gondolat- <br /> Füzért tünodve szo. <br /> <br /> „El, el! meglátni ot, <br /> Az égi szép szemet. <br /> Amelynek e kebel <br /> Imádó rabja lett; <br /> <br /> Meglátni a szelíd <br /> Angyalvonásokat, <br /> Melyeknek bájain <br /> Szív és ész elakad; <br /> <br /> S a tündértermetet, <br /> S a hullámzó kebelt, <br /> Hol a kecs istene <br /> Két rózsatrónt emelt. <br /> <br /> Meglátni, asszonyok <br /> Legszebbje tégedet, <br /> Minot az ég csupán <br /> Egyszer teremthetett!” <br /> <br /> S az ifju elsiet <br /> Szerelme vágyiban <br /> A kedves hely felé, <br /> Hol istennoje van. <br /> <br /> „Ti ablaki fölött <br /> Irígy orkárpitok! <br /> Pillantanom reá, <br /> O kérlek, hagyjatok.” <br /> <br /> Rejtsétek a szobát <br /> Hiven, o kárpitok! <br /> Szivszaggató, miket <br /> Az ijfu látni fog. <br /> <br /> Csók és édes szavak... <br /> S szerelmi jelenet... <br /> S o bun, o förtelem... <br /> Szerelmet.. pénz vehet! <br /> <br /> 3 <br /> <br /> Színházba seregesen tódúl a nép, <br /> Csudálni a müvészno érdemét; <br /> <br /> S míg hangja lelkesult szivekbe hat: <br /> Új és új érdemkoszorút arat. <br /> <br /> S az ifju? ... Az ifju tetszés-zaja <br /> Fel-felzeng bájoló játékira; <br /> <br /> De ah! titkon folyó könyuiben <br /> Kihalt a néma, kínos szerelem. <br /> <br /> Pápa, 1842. június <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-8068972904011805355?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-76497487110323981312009-01-27T06:21:00.043+01:002009-01-27T06:21:28.524+01:00 <br /> <br /> 1 <br /> <br /> Mennydörg az óriás kürt <br /> Lehelnek ajakán. <br /> Örvendve nyúl ezer kar <br /> Kifent acél után. <br /> <br /> Vérszomjazó örömben <br /> Szikráznak a szemek, <br /> Telt a kebel dicsétol <br /> Harc nagy reményinek. <br /> <br /> Jaj annak! aki ellen <br /> E nép kardja száll. <br /> Jaj annak! sorsa lészen <br /> Gyalázat és halál. <br /> <br /> Még egyszer zúg riadva <br /> A szélvészhangú kürt <br /> S az alemann seregre <br /> A dúló szittya tört. <br /> <br /> S vérnek patakja árad <br /> Az eltiport mezon, <br /> Kietlen rém-halommá <br /> A holtak teste lon. <br /> <br /> Még vínak oly erosen, <br /> Oly fáradatlanúl! <br /> A szittya kar csapásin <br /> Sok alemann kimúl. <br /> <br /> De nyugot népe nem fogy, <br /> Elhullott száz helyett <br /> Konrád hatalmas szóval <br /> Idéz új ezeret. <br /> <br /> És haj fordít a kockán <br /> Az inda-végezet, <br /> És haj a magyaroknak <br /> Romlása érkezett. <br /> <br /> 2 <br /> <br /> Zajtalan áll a <br /> Gyász-arcu csatahely, <br /> Bátor leventék <br /> Elhullott ezrivel. <br /> <br /> Gyozött a teutón. <br /> A hosszu harc után <br /> Rabság Lehelnek, <br /> Megtörött had román. <br /> <br /> „Rablók! hogy többé <br /> Reánk ne törjetek: <br /> Akasztófára <br /> Egyig most veletek!” <br /> <br /> Mond nagy kevélyen <br /> A gyozo fejdelem, <br /> És a bakóknak <br /> Vad serege ott terem. <br /> <br /> „Vezér, jer, illet <br /> Elsoség tégedet, <br /> Elo, hadd lássuk <br /> Félt hosi képedet. <br /> <br /> Olyan magasra, <br /> Miként én, emelt-e <br /> A magyaroknak <br /> Hatalmas istene?” <br /> <br /> ‘Fejdelm, oh látnom, <br /> Határtalan kegyed, <br /> Azért hadd kérjek <br /> Toled tehát egyet: <br /> <br /> És teljesítsed, <br /> Kivánatom csekély.’ <br /> Elore lépve <br /> Ekkép Lehel beszél. <br /> <br /> ‘Éltemnek a kürt <br /> Olyan hu társa volt, <br /> Mellette vívtam <br /> Sok véres viadalt. <br /> <br /> Halálom tole <br /> Örökre elszakaszt; <br /> Engedd utószor <br /> Megharsogtatnom azt!’ <br /> <br /> S megriad a kürt <br /> Lehelnek ajakán, <br /> Miként oroszlán <br /> Erdoi vad tanyán. <br /> <br /> S hogy harsogtatta <br /> Dörgoleg mindenszerte, <br /> Konrádnak álla <br /> És véle ot leverte. <br /> <br /> ‘Te felmagasztalsz, <br /> És én a porba váglak!’ <br /> S megy büszke-bátran <br /> Elébe a halálnak. <br /> <br /> Pápa, 1842. tavaszán <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-7649748711032398131?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-59047358634097874262009-01-27T06:21:00.041+01:002009-01-27T06:21:26.886+01:00 <br /> <br /> A kürtkebelbe fú Lehel, <br /> S a kürt riadva énekel <br /> Vad éneket csatára; <br /> S szilaj szikrát ezer szem hány, <br /> És nyúl kifent acél után <br /> Ezer kéz, hallatára. <br /> <br /> A kürtnek harsogó szava <br /> Még egyszer szálla tétova, <br /> És összeütközének: <br /> Hadúr világduló fia <br /> S a bosszuló Germánia; <br /> Mind harcszomjas legények. <br /> <br /> Iszonyterhes lön a csata! <br /> Vérnek patakja árada <br /> Mezok tiport füvében, <br /> És por közé a hadfiak <br /> Sürun omolva hulltanak, <br /> Mint gabna jégesoben. <br /> <br /> Még dúl soká az ütközet, <br /> Még diadal nem nyujt kezet <br /> Sem ennek sem amannak. <br /> Még a koromsötét halál <br /> Honába kard csapásinál <br /> Ezren s ezren rohannak. - <br /> <br /> A sors kockája vetve van! <br /> És haj! seregje csúfosan <br /> Leverve nyög Lehelnek. <br /> S kiket nem ére a halál <br /> Kardok duló csapásinál, <br /> Rabláncon vesztegelnek. <br /> <br /> „Hogy többé ránk ne törjetek, <br /> Bitóra tüstént véletek, <br /> Rablók gonosz csapatja!” <br /> Kihez hajolt a gyozelem, <br /> Parancsszavát a fejdelem <br /> Ily büszkedurván adja. <br /> <br /> „Elo vezér! elo veled; <br /> Elsoség illet tégedet, <br /> Hadd lássuk szörnyu képed. <br /> Olyan magasra emel-e <br /> A magyarok nagy istene, <br /> Mint én emellek téged?” <br /> <br /> S a porba tipratott kebel <br /> Fojtott dühérzeményivel <br /> A hos elore lépett, <br /> És szóla: ‘Fejdelem! kegyed, <br /> Látom, határtalan; egyet <br /> Engedj hát kérni toled. <br /> <br /> A kürt éltem hu társa volt; <br /> O annyi vért és viadalt <br /> Karom között szemléle. <br /> Ez óra tole elszakaszt; <br /> Hagyd még egyszer megfúnom azt, <br /> Hagyj elbucsúzni tole!’ <br /> <br /> És zúg dörögve rémiton <br /> A kürt ismét Lehel kezén; <br /> S hogy harsogtatta szerte: <br /> Rá szent hevulet lángja száll, <br /> A gyozo fejdelemnek áll, <br /> És véle ot leverte! <br /> <br /> ‘Te fölmagasztalsz,’ e szavak <br /> A hosi ajkon hangzanak, <br /> ‘És én a porba váglak!’ <br /> S megybátran, míg önérzete <br /> Arcára kéjsugárt vete, <br /> Elébe a halálnak. <br /> <br /> Pápa, 1842. június <br /> <br /> 1842 <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-5904735863409787426?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-19114289031482508092009-01-27T06:21:00.039+01:002009-01-27T06:21:26.373+01:00 <br /> <br /> Gondüzo borocska mellett <br /> Vígan illan életem; <br /> Gondüzo borocska mellett, <br /> Sors, hatalmad nevetem. <br /> <br /> És mit ámultok? ha mondom, <br /> Hogy csak a bor istene, <br /> Akit én imádok, aki <br /> E kebelnek mindene. <br /> <br /> És a bor vidám hevében <br /> Füttyentek rád, zord világ! <br /> Szívemet hol annyi kínnak <br /> Skorpiói szaggaták. <br /> <br /> Bor tanítja húrjaimra <br /> Csalni nyájas éneket; <br /> Bor tanítja elfeledni, <br /> Csalfa lyányok, titeket. <br /> <br /> Egykor majd borocska mellol <br /> A halál ha uzni jo: <br /> Még egy korty - s nevetve dulök <br /> Jégöledbe, temeto! <br /> <br /> Pápa, 1842. április <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-1911428903148250809?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-16446058173172082552009-01-27T06:21:00.037+01:002009-01-27T06:21:25.449+01:00 <br /> <br /> Honán kül a fiú, <br /> Honában a patak <br /> Magas hegyek között <br /> Együtt vándorlanak. <br /> <br /> De míg az ifju megy <br /> Csüggedt lépésivel, <br /> Sziklákon a patak <br /> Gyorsan sikamlik el; <br /> <br /> S az ifju ajkain <br /> Míg néma csend honol, <br /> Az illanó vizár <br /> Vig hangokat danol. <br /> <br /> A hegysor elmarad; <br /> Az ifju s a patak <br /> Sík róna térein <br /> Tovább vándorlanak. <br /> <br /> De, ifju és patak! <br /> Oly gyorsan szerepet <br /> A róna térein <br /> Miért cseréltetek? <br /> <br /> Hallgatnak a habok, <br /> S ballagva lejtenek, <br /> Míg gyors szökés között <br /> Az ifju dalt zeneg. <br /> <br /> Az elnémult patak <br /> Honát vesztette el; <br /> A dalra kelt fiú <br /> Ismét honára lel. <br /> <br /> Pápa, 1842. április <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-1644605817317208255?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-6097851834403560512009-01-27T06:21:00.035+01:002009-01-27T06:21:24.344+01:00 <br /> <br /> Mi haszna, hogy a csoroszlya <br /> Az ugart fölhasogatja? <br /> Hogyha magot nem vetsz bele, <br /> Csak kóróval leszen tele. <br /> <br /> Hej kisleány, pillantatod <br /> Mélyen a szivembe hatott; <br /> Mint a földet a csoroszlya, <br /> Azt keresztulhasogatta. <br /> <br /> De hiába hasogatta, <br /> Azért csak bú terem rajta! <br /> Ültesd bele szerelmedet, <br /> Úgy no rózsa tövis helyett. <br /> <br /> Pápa, 1842. nyarán <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-609785183440356051?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-55985443864233066842009-01-27T06:21:00.033+01:002009-01-27T06:21:23.073+01:00 <br /> <br /> Folyam, kebled hányszor repeszti meg <br /> Hajó futása s dúló fergeteg! <br /> <br /> S a seb mi hosszu és a seb mi mély! <br /> Minot a szíven nem vág szenvedély. <br /> <br /> Mégis, ha elmegy fergeteg s hajó: <br /> A seb begyógyul, s minden újra jó. <br /> <br /> S az emberszív ha egyszer megreped: <br /> Nincs balzsam, mely hegessze a sebet. <br /> <br /> Komárom, 1842. augusztus végén <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-5598544386423306684?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-77390197913835957592009-01-27T06:21:00.031+01:002009-01-27T06:21:21.852+01:00 <br /> <br /> Járnak, kelnek sokan zöld erdoben; <br /> Vagyon a nap épen lemenoben. <br /> Rózsákat fest utósó sugára <br /> Dombtetore, lombok sudarára. <br /> <br /> De veszik ok mindezt csekélyebbnek, <br /> Semhogy rajta megörvendezzenek; <br /> Párosult két vadgalamb búgása - <br /> Ebben fakad örömök forrása. <br /> <br /> Járok, kelek én is zöld erdoben. <br /> Nap lementén van gyönyörüségem, <br /> Nap lementén, nap piros sugarán, <br /> Amint játszik a lombok sudarán. <br /> <br /> Csak ne volna galambok búgása - <br /> Ebben fakad bánatom forrása; <br /> Mert ha látom szép páros voltokat, <br /> Megsiratnom kell árva magamat. <br /> <br /> Mezoberény, 1842. szeptember-október <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-7739019791383595759?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-79194613842556663702009-01-27T06:21:00.029+01:002009-01-27T06:21:20.478+01:00 <br /> <br /> Katonának számüzött balvégzetem, <br /> S kétszer élt a szép tavasz a ligeten, <br /> A ligeten, oh de nem e szív fölött, <br /> Míg sorsomnak rabbilincse megtörött. <br /> <br /> Mégis - bár a léleksujtó vész miatt, <br /> Mely emészto hatalommal rám szakadt, <br /> Keservesen megsiratni van okom - <br /> E két tavaszt megsiratni nem fogom. <br /> <br /> Hu bajtárs, e két diszetlen kikelet <br /> Ton enyémmé mindörökre tégedet; <br /> S nem két évet, volna ketto életem: <br /> Érted adnám mind a kettot szívesen. <br /> <br /> Én tudom, mit érsz te nékem, jóbarát! <br /> Jó, minot az isten többé sosem ád; <br /> Te valál, ki vélem híven felezéd <br /> A nyomornak végso falatkenyerét. <br /> <br /> E falattal nékem adtad lelkedet, <br /> E falattal lelkünk összeköttetett; <br /> És nincsen hely, nincs eroszak, nincs ido, <br /> Szent frigyünk szép kötelét eltépheto. <br /> <br /> S amint nincs hely, sem eroszak, sem ido, <br /> Szent frigyünk szép kötelét eltépheto: <br /> Nincs is ember, aki oly két szívre lel, <br /> Mely egyezzen, mint egyez e két kebel. <br /> <br /> Minket egy sors fondor kénye hányt-vetett, <br /> Minket egy csillagnak fénye vezetett, <br /> Még szerelmet is egy lénynek áldozánk - <br /> Néked éltünk, érted égtünk, jó hazánk! <br /> <br /> Oh, midon a két közember homlokát <br /> Néma bánat mély redoi ráncolák: <br /> Aki látta, nem gondolta, jól tudom, <br /> Hogy keservünk téged gyászol, drága hon! <br /> <br /> És ha néha jobb idokben a pohár <br /> Bútemetni köztünk kézrol kézre járt: <br /> Ott is a hon éltetését zengte szánk, <br /> Ott is a hon megvetoit átkozánk. <br /> <br /> Messze vagy most, messze tolem, jóbarát! <br /> De ne nyomd el a reménynek szép szavát, <br /> Mely hitetve súgja, hogy megjo a kor, <br /> Hol szivünk hév ölelés közt összeforr. <br /> <br /> S él az isten, s tudni fogja, hogyha él: <br /> Mit szenvedtem, s te bajtárs, mit szenvedél; <br /> Él az isten, aki annyi bánatért <br /> Tán megadja akkor a várt pályabért. <br /> <br /> Mezoberény, 1842. szeptember-október <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-7919461384255666370?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-1339427609217240632009-01-27T06:21:00.027+01:002009-01-27T06:21:18.993+01:00 <br /> <br /> Hortobágyi kocsmárosné, angyalom! <br /> Tegyen ide egy üveg bort, hadd iszom; <br /> Debrecentol Nagy-Hortobágy messze van, <br /> Debrecentol Hortobágyig szomjaztam. <br /> <br /> Szilaj nótát fütyörésznek a szelek, <br /> Lelkem, testem majd megveszi a hideg: <br /> Tekintsen rám, kocsmárosné violám! <br /> Fölmelegszem kökényszeme sugarán. <br /> <br /> Kocsmárosné, hej hol termett a bora? <br /> Savanyú, mint az éretlen vadalma. <br /> Csókolja meg az ajkamat szaporán, <br /> Édes a csók, megédesul tole szám. <br /> <br /> Szép menyecske... savanyú bor... édes csók... <br /> Az én lábam idestova tántorog; <br /> Öleljen meg, kocsmárosné édesem! <br /> Ne várja, míg itt hosszában elesem. <br /> <br /> Ej galambom, milyen puha a keble! <br /> Hadd nyugodjam csak egy kicsit fölötte; <br /> Úgyis kemény ágyam lesz az éjszaka, <br /> Messze lakom, nem érek még ma haza. <br /> <br /> Hortobágy, 1842. október <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-133942760921724063?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-14101824302670936832009-01-27T06:21:00.025+01:002009-01-27T06:21:17.765+01:00 <br /> <br /> Arany kalásszal ékes rónaság, <br /> Melynek fölötte lenge délibáb <br /> Enyelgve uz tündér játékokat, <br /> Ismersz-e még? oh ismerd meg fiad! <br /> <br /> Rég volt, igaz, midon e jegenyék <br /> Árnyékain utószor pihenék, <br /> Fejem fölött míg oszi légen át <br /> Vándor darúid V betuje szállt; <br /> <br /> Midon az osi háznak küszöbén <br /> A búcsu tördelt hangját rebegém; <br /> S a jó anyának áldó végszavát <br /> A szellok már régen széthordozák. <br /> <br /> Azóta hosszu évsor született, <br /> És hosszu évsor veszte életet, <br /> S a változó szerencse szekerén <br /> A nagyvilágot összejártam én. <br /> <br /> A nagyvilág az életiskola; <br /> Verítékembol ott sok elfolya, <br /> Mert oly göröngyös, oly kemény az ut, <br /> Az ember annyi sivatagra jut. <br /> <br /> Ezt én tudom - mikép nem tudja más - <br /> Kit ürömével a tapasztalás <br /> Sötét pohárból annyiszor kinált, <br /> Hogy ittam volna inkább a halált! <br /> <br /> De most a bút, a hosszu kínokat, <br /> Melyektol szívem oly gyakran dagadt, <br /> És minden szenvedés emlékzetét <br /> Egy szent öröm könyuje mossa szét: <br /> <br /> Mert ahol enyhe bölcsom lágy ölén <br /> Az anyatejnek mézét ízlelém: <br /> Vidám napod mosolyg ismét reám, <br /> Hu gyermekedre, édes szép hazám! <br /> <br /> Dunavecse, 1842. október <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-1410182430267093683?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-23293489224327710292009-01-27T06:21:00.023+01:002009-01-27T06:21:16.531+01:00 <br /> <br /> Mit nekem hab! mit nekem vész! <br /> Én nem félem haragát, <br /> Kebelemnek pusztaságit <br /> Száz vihar rohanja át. <br /> <br /> Rajta! gyorsan evezohöz, <br /> Talpra, reszketo legény! <br /> Bár toronnyá no a hullám, <br /> A túlpartra szállok én. <br /> <br /> Éj borong ott, surü ködnek <br /> Kétségbarna éjjele; <br /> Lyány! temetve mindörökre <br /> Legyen emléked bele, <br /> <br /> Ki ez égo szerelemmel <br /> Enyelegve jászthatál, <br /> Ki huséget esküvél, és <br /> Oh! ki mégis megcsalál. <br /> <br /> Messze tunnek már a partok. <br /> Messze tun a gyászvidék. <br /> Hol szivemnek béke, csönde <br /> Romhalomba dönteték: <br /> <br /> Tunjön is nagy messze tolem, <br /> Hogy ne légyen semmi jel, <br /> Mely a multat, érzeményim <br /> Háborítni, költse fel. <br /> <br /> Hah! mi kép leng a ködéjben? <br /> Bájoló mint a tavasz... <br /> Szoke fürttel... kék szemekkel... <br /> Hutelen lyány, képed az! <br /> <br /> Nincs tehát a nagyvilágon, <br /> Nincs hely, csalfa szép alak! <br /> Hol sebemre ír csepegjen, <br /> Hol feledni tudjalak? <br /> <br /> Dunavecse, 1842. október <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-2329348922432771029?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-75613288699279056912009-01-27T06:21:00.021+01:002009-01-27T06:21:15.373+01:00 <br /> <br /> „Öcsémuram, vigyázzon magára, <br /> Vagy inkább az oldalbordájára; <br /> Fiatal is, szép is a menyecske - <br /> Ugy segéljen, kutya van a kertbe’.” <br /> <br /> ‘Bátyámuram, mit nem kell hallanom? <br /> Szomorú az eset, ha úgy vagyon; <br /> No de míg másnak fúja kásáját, <br /> Meg ne égesse a maga száját.’ <br /> <br /> „Öcsémuram! mit gondol, az égre? <br /> Az én öregem ezt már túllépte...” <br /> ‘Hja, a sót vén kecske is megnyalja. <br /> Hanem ez csak ugy van mondva, tudja.’ <br /> <br /> Így az agg szomszéd jó indulatja <br /> Öccseurát gyakran látogatja; <br /> S sosem hiányzik ilyetén lecke: <br /> Fiatal is, szép is a menyecske. <br /> <br /> Történik, hogy a jó szomszéd bátya <br /> Öccs’urától elmarad sokára. <br /> Megtudni, hogy mi ennek az oka, <br /> Öccseura hozzája ballaga. <br /> <br /> S akközben, hogy ballagott hozzája, <br /> Már készült is erosen reája, <br /> Mit feleljen? ha majd szól a lecke: <br /> Fiatal is, szép is a menyecske. <br /> <br /> De most ez egyszer a szomszéd bátya <br /> Jó tanácsával elo nem álla; <br /> Hanem, ülvén a kemence mellett, <br /> Nagy szomorún ilyen szókat ejtett: <br /> <br /> „Öcsémuramnak igaza vala, <br /> Mikoriban azt mondotta, hogy a...” <br /> S felsikolt felesége magzatja, <br /> S a jó öreg - mit tegyen? - ringatja. <br /> <br /> Dunavecse, 1842. október <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-7561328869927905691?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-4001178246224252132009-01-27T06:21:00.019+01:002009-01-27T06:21:14.282+01:00 <br /> <br /> Miljom átok! bort a billikomba, <br /> Részegíto, lánghullámu bort! <br /> Mely keservet és bút martalékul <br /> A felejtés örvényébe hord. <br /> <br /> Bort öblébe váltig a kehelynek. <br /> Bort elémbe szakadatlanúl! <br /> Idenézzen a puszták homokja, <br /> És ha nem tud inni, megtanúl. <br /> <br /> Kedvben ég e csont veloje máris, <br /> És eremben a kéj habja forr; <br /> Üdv neked, te mámorok homálya! <br /> Üdv neked, te mámor anyja, bor! <br /> <br /> Hah, e kancsó a mesés világnak <br /> Feneketlen hordaja talán? <br /> Bort belé! mert nem szivelhetem, ha <br /> Puszta szájjal ásitoz reám; <br /> <br /> Bort belé! hogy felköszöntsön ajkam - <br /> Éljen a nemes keblu barát, <br /> Ki, midon a vész harangja zúgott, <br /> Szent huséggel nyujtá jobb karát; <br /> <br /> Éljen a világ dicso folyása... <br /> És az élet... és a szép világ... <br /> S az igazság védpalástja, mely az <br /> Üldözöttnek menedéket ád; <br /> <br /> Éljen a sziv biztató vezére, <br /> A varázsdalt pengeto remény; <br /> Éljen a menny, a pokol és minden, <br /> Minden éljen... oh csak vesszek én! <br /> <br /> Pápa, 1842. november 1. <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-400117824622425213?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-52445318248450148002009-01-27T06:21:00.017+01:002009-01-27T06:21:11.680+01:00 <br /> <br /> Éj leng alá a mély vadonra, <br /> S az út majd jobb-, majd balra tér; <br /> Lépteim bolyongva tévedeznek - <br /> Ki lesz elottem hu vezér? <br /> <br /> A menny ivén ugyan fölöttem <br /> Ragyognak égo csillagok, <br /> De vajh talál-e célra pályám, <br /> Ha lángjaiknak hinni fog? <br /> <br /> Az égi fények ezredénél <br /> A lyányszem tündöklobb vala, <br /> S mégis, ki hittem súgarának, <br /> Haj engem mégis megcsala! <br /> <br /> Veszprém, 1842. november <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-5244531824845014800?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-41920786340882482532009-01-27T06:21:00.015+01:002009-01-27T06:21:11.283+01:00 <br /> <br /> Szinésszé lettem. Megkapám <br /> Az elso szerepet, <br /> S a színpadon eloször is <br /> Nevetnem kelletett. <br /> <br /> Én a szerepben jóizun <br /> S szivembol neveték; <br /> Pályámon, oh ugyis tudom, <br /> Leend ok sírni még. <br /> <br /> Székesfejérvár, 1842. november <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-4192078634088248253?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-74590266788717667352009-01-27T06:21:00.013+01:002009-01-27T06:21:10.160+01:00 <br /> <br /> Nyelvek és fülek... csend, <br /> Figyelem! <br /> Szóm fontos beszédre <br /> Emelem. <br /> <br /> Halljátok, mit ajkim <br /> Zengenek; <br /> Egyszersmind az ég is <br /> Hallja meg. <br /> <br /> Hosszan nyúljon, mint e <br /> Hurkaszál, <br /> Életünk rokkáján <br /> A fonál. <br /> <br /> Valamint e sültre <br /> A mi szánk: <br /> Mosolyogjon a sors <br /> Szája ránk; <br /> <br /> S pályánk áldásával <br /> Öntse le, <br /> Mint e kását a zsír <br /> Özöne. <br /> <br /> S életünk fölé ha <br /> A halál <br /> Romboló torát meg- <br /> Ülni száll: <br /> <br /> Egy gömböc legyen a <br /> Magas ég, <br /> És mi a gömböcben <br /> Töltelék! <br /> <br /> Székesfejérvár, 1842. november 18. <br /> <br /> 1843 <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-7459026678871766735?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-82293413983534923332009-01-27T06:21:00.011+01:002009-01-27T06:21:08.941+01:00 <br /> <br /> Itt van a tél, a hideg tél <br /> Közepe, <br /> Zúgolódik az ido kinn <br /> Ízibe. <br /> <br /> Zúgolódjék! egyéb dolga <br /> Nincs neki; <br /> Úgy akarja, hagyjuk kedvét <br /> Tölteni. <br /> <br /> Hisz nekünk ez úgysem árthat, <br /> Igaz-e? <br /> Meg nem fázunk - jó meleg van <br /> Idebe. <br /> <br /> A kandallón pattog a fa, <br /> Ég a tuz, <br /> S a kulacsnak kotyogása <br /> Fagyot uz. <br /> <br /> Hát a csók piros menyecskék <br /> Ajakán? <br /> Az hevíti ám az embert <br /> Igazán. <br /> <br /> Háborogj hát, istenadta <br /> Ideje! <br /> Föl sem vesszük... víg barátim, <br /> Igaz-e? <br /> <br /> Kecskemét, 1843. január 25. <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-8229341398353492333?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-62720675747035548512009-01-27T06:21:00.009+01:002009-01-27T06:21:07.679+01:00 <br /> <br /> Hegeduszó, furulyaszó, cimbalom... <br /> Van-e még, kit a búbánat terhe nyom? <br /> Akinél van, igazítsa el a bút, <br /> Nehogy neki mutassuk meg, hol az út. <br /> <br /> A búbánat gonosz vendég, rosz madár, <br /> A kebelbe életet, vért lopni jár. <br /> A búbánat szívet rágó ürgefi: <br /> Borral lehet, borral kell kiönteni. <br /> <br /> A bor éleszt, a bor éget, mint a csók - <br /> Csókot, lyányka, hosszut, édest, lángolót! <br /> Csókod lángja, mint a napfény, mennyei, <br /> Mely az élofán a lombot neveli. <br /> <br /> Lombon fakad, lombon fejlik a virág, <br /> Lomb ne’kül, virág ne’kül mit ér az ág? <br /> Hogyha pusztán s szárazon a törzsök áll, <br /> Hamar éri a sodró vész, a halál... <br /> <br /> Hah halál, te nagy kérdésjel, melyre még, <br /> Nem felele sem ido, sem bölcseség, <br /> Mivel áldasz, mivel versz a sír után? <br /> Van-e ott is élet és bor és leány? <br /> <br /> Mit törodöm, mit tünodöm még sokat! <br /> Élek most, és ölelem, mi élvet ad; <br /> S mi ad élvet, hogyha nem bor és leány? <br /> Éljen a lyány, éljen a bor... húzd, cigány! <br /> <br /> Kecskemét, 1843. január <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-6272067574703554851?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-71978734783673588102009-01-27T06:21:00.007+01:002009-01-27T06:21:06.482+01:00 <br /> <br /> Üresen áll már a kancsó, bort bele! <br /> Ide hamar a javából, be vele! <br /> Boncidáig folyjon a bor, mint tenger, <br /> Ki megállhat még a lábán, nem ember. <br /> <br /> Jer ölembe, kincsem, rózsám, itt a bor! <br /> Ha megittad, csókra kerül majd a sor: <br /> Igyál tehát, ürítsd ki, mert szomjazom; <br /> De csókodat, hu csókodat, galambom! <br /> <br /> Kecskemét, 1843. január <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-7197873478367358810?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-62518039310094333552009-01-27T06:21:00.005+01:002009-01-27T06:21:04.758+01:00 <br /> <br /> ‘Pajtás, te ettél, véres a fogad; <br /> S mi szenvedünk éhségi kínokat. <br /> <br /> Mogorva a tél, puszta a határ, <br /> Rajt a vihar légparipája jár; <br /> <br /> Csak ember és állatnak nincs nyoma... <br /> De most beszélj, hol volt a lakoma?’ <br /> <br /> Igy kérdi társát a farkassereg, <br /> Kit érkezéskor üdvezeltenek. <br /> <br /> A jóllakott nem késik szólani, <br /> És tole ily beszédet hallani: <br /> <br /> „Ott a vityilló pusztaközepen, <br /> Él a juhász és felesége benn. <br /> <br /> A ház mögött pedig terul az ól, <br /> Honnan juhoknak bégetése szól. <br /> <br /> E lakhoz éjszakának idején <br /> Két útazó suhant. Egy úrfi s én. <br /> <br /> A pásztornéra titkon foga fájt <br /> Az úrfinak, s én éhezém a nyájt. <br /> <br /> Ott sompolygott o a kunyhó elott. <br /> Juhot nem kaptam én... megettem ot.” <br /> <br /> Kecskemét, 1843. január <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-6251803931009433355?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-43943057116872807302009-01-27T06:21:00.003+01:002009-01-27T06:21:04.229+01:00 <br /> <br /> 1 <br /> <br /> Áldás reátok, ligetemben <br /> Odább iramló csermelyek! <br /> Utaitokon a szép tavasznak <br /> Himes virági termenek. <br /> <br /> Ez arc fölött is két patak foly, <br /> Folytok, szerencsétlen könyek! <br /> De halvány pályátok körében <br /> Virágok ah nem zsengenek. <br /> <br /> 2 <br /> <br /> Forró sugárokat <br /> Lövel a nyári nap; <br /> Sugári lánghevén <br /> Patak, folyó apad. <br /> <br /> O forró nyári nap, <br /> O lángoló sugár, <br /> Könyumnek árjait <br /> Apasztanád ki bár! <br /> <br /> 3 <br /> <br /> Eljött az osz; a part virága <br /> Hervadva hull a csermelyár habjába. <br /> Eljött a bú; az élet kéje <br /> Kihalva fúl a könyek özönébe. <br /> <br /> 4 <br /> <br /> O télnek dermeszto hidegje! <br /> Mely a folyókat lebilincseléd; <br /> O télnek dermeszto hidegje, <br /> Bilincseld le szememnek csepkönyét! <br /> <br /> 5 <br /> <br /> Fuss, oh patakcsa, <br /> Fuss csüggedetlen; <br /> Megnyúgoszol majd <br /> A tengerekben. <br /> <br /> Hullasz könyüm, hullj; <br /> O a halálban <br /> Számodra is tán <br /> Megnyúgovás van. <br /> <br /> Kecskemét, 1843. február <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-4394305711687280730?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-61635819015680860212009-01-27T06:21:00.001+01:002009-01-27T06:21:01.924+01:00 <br /> <br /> Sírt nekem, sírt és koporsót, <br /> Mélyen fekvot föld alatt! <br /> Hol nem élnek érzemények, <br /> Hol nincs többé gondolat. <br /> <br /> Oh fej, oh kebel, te kettos <br /> Átok életem felett! <br /> Mért kinozni lángcsapásu <br /> Ostorokkal engemet? <br /> <br /> Mért a vágy e lázas agyban, <br /> Szállni csillagok fölé? <br /> Hogyha ot a sors haragja <br /> Földön csúszni rendelé. <br /> <br /> Vagy ha száll e vágyak szárnya, <br /> Mért nincs rajta égi toll? <br /> Mely vigyen, hol a magasban <br /> Halhatatlanság honol; <br /> <br /> És ha puszta nékem üdvben <br /> E világ, mért a kebel, <br /> Megteremtve, hogy lakóul <br /> Örömet fogadjon el? <br /> <br /> Vagy ha van szív, mely a kéjben <br /> Föllobogva érzene, <br /> Mért reám e jégtekintet? <br /> Boldogságnak istene! <br /> <br /> Sírt nekem, sírt és koporsót, <br /> Mélyen fekvot föld alatt, <br /> Hol nem élnek érzemények, <br /> Hol nincs többé gondolat... <br /> <br /> Kecskemét,1843. február <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-6163581901568086021?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-54505632931678219992009-01-27T06:20:00.013+01:002009-01-27T06:20:59.865+01:00 <br /> <br /> Kit a dal istene <br /> Szent csókjával füröszt, <br /> Elso vagyok, hazám, <br /> Színházad népe közt. <br /> <br /> Zengjen tehát a lant! <br /> S legelso énekem, <br /> Pályámnak társai, <br /> Tinéktek szentelem. <br /> <br /> Az érzet kútfeje <br /> A dagadó kebel; <br /> Dalomnak hangjai <br /> Onnan szakadtak el. <br /> <br /> S mint szívnek gyermeki <br /> A szívbe vágynak ok; <br /> Engedjétek nekik <br /> Honokba menniök. - - <br /> <br /> Ki a müvészet e <br /> Szent templomába lép, <br /> Az, illo, hogy legyen <br /> Foben, kebelben ép; <br /> <br /> Az elme éjjele <br /> S a megromlott kebel <br /> E fának ágain <br /> Gyümölcsöt nem nevel. <br /> <br /> Két csillag sugara <br /> Derengje át egünk: <br /> Hon és erény legyen <br /> E két csillag nekünk. <br /> <br /> Nem kell a színpadot <br /> Tekinteni csak úgy, <br /> Mint hol mindennapi <br /> Kenyérhez nyílik út; <br /> <br /> A színpad célja nagy, <br /> A színpad célja szent: <br /> Ez a szív parlagán <br /> Erkölcsöt fejt, teremt. <br /> <br /> Azért érzelmeink <br /> Gyulassza tiszta tuz, <br /> Mely minden szennyet a <br /> Kebelbol számkiuz; <br /> <br /> Mert várni lehet-e, <br /> Hogy romlott föld alatt <br /> A mag termo legyen <br /> Gazdag kalászokat? <br /> <br /> Föl hát! és míg a szem <br /> Csak egy sugárt lövel, <br /> Elole a magas, <br /> Szent cél ne vesszen el. <br /> <br /> S ha ez lesz életünk: <br /> Édes jutalmat ad <br /> A hon áldó szava <br /> S a nyúgodt öntudat. <br /> <br /> Kecskemét, 1843. március 5-e elott <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-5450563293167821999?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7910203516411835986.post-29591287984788552242009-01-27T06:20:00.011+01:002009-01-27T06:20:58.575+01:00 <br /> <br /> „Mondád, anyám, hogy álmainkat <br /> Éjente festi égi kéz; <br /> Az álom ablak, melyen által <br /> Lelkünk szeme jövobe néz. <br /> <br /> Anyám, álmodtam én is egyet, <br /> Nem fejtenéd meg, mit jelent? <br /> Szárnyim növének, s átröpultem <br /> A levegot, a végtelent.” <br /> <br /> ‘Fiacskám, lelkem drága napja, <br /> Napomnak fénye! örvendezz; <br /> Hosszúra nyujtja élted isten, <br /> Álmodnak boldog titka ez.’ - <br /> <br /> És nott a gyermek, lángra lobbant <br /> Meleg keblén az ifjukor, <br /> S a dal malasztos enyh a szívnek, <br /> Midon hullámzó vére forr. <br /> <br /> Lantot ragadt az ifju karja, <br /> Lantjának adta érzetét, <br /> S dalszárnyon a lángérzemények <br /> Madárként szálltak szerteszét. <br /> <br /> Égig röpult a buvös ének, <br /> Lehozta a hír csillagát, <br /> És a költonek, súgarából <br /> Font homlokára koronát. <br /> <br /> De méreg a dal édes méze; <br /> S mit a költo a lantnak ad, <br /> Szivének mindenik virága, <br /> Éltébol egy-egy drága nap. <br /> <br /> Pokollá lett az érzelemláng, <br /> És o a lángban martalék; <br /> A földön ot az életfának <br /> Csak egy kis ága tartja még. <br /> <br /> Ott fekszik o halálos ágyon, <br /> Sok szenvedésnek gyermeke, <br /> S hallá, mit a szülo bus ajka <br /> Kínjának hangján rebege: <br /> <br /> ‘Halál, ne vidd el ot karomból, <br /> Ne vidd korán el a fiut; <br /> Soká igérte ot éltetni <br /> Az ég... vagy álmunk is hazud?...’ <br /> <br /> „Anyám, az álmok nem hazudnak; <br /> Takarjon bár a szemfödél: <br /> Dicso neve költo-fiadnak. <br /> Anyám, soká, örökkön él.” <br /> <br /> Kecskemét, 1843. március 5-e elott <br /> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7910203516411835986-2959128798478855224?l=petofisandor.blogspot.com' alt='' /></div>RSSnoreply@blogger.com0