1
Ujra mosolyg a táj aranyos sugarakba’ fürödve,
A hanyatló Phoebus ha nyugalomra megyen.
Engemet, haj, szeretőm búcsúzó pillanatával
Holdtalan éjfélként bánat homálya takar.
Dunavecse, 1841. június 23.
2
Martial után
Pompej magzatjait Ázsia és Európa temette,
Őt pedig Afrika; hant ha bizonyára födi.
Hogy szanaszét ekkép hever elszóródva, mit ámulsz?
Hogy birt volna a föld egy helye annyi romot?
Dunavecse, 1841. június 23.
3
Martial után
Zápor zápor után, a szüret szűnetlenül ázik.
Bár akarod nem jő szűz bor icédbe, csaplár.
Dunavecse, 1841. június 23.
4
A szerelem jelené; multé s jövőé a barátság.
Dunavecse, 1841. június 23.
A hanyatló Phoebus ha nyugalomra megyen.
Engemet, haj, szeretőm búcsúzó pillanatával
Holdtalan éjfélként bánat homálya takar.
Őt pedig Afrika; hant ha bizonyára födi.
Hogy szanaszét ekkép hever elszóródva, mit ámulsz?
Hogy birt volna a föld egy helye annyi romot?
Bár akarod nem jő szűz bor icédbe, csaplár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése