EPIGRAMMOK

1

Ujra mosolyg a táj aranyos sugarakba’ fürödve,
A hanyatló Phoebus ha nyugalomra megyen.
Engemet, haj, szeretőm búcsúzó pillanatával
Holdtalan éjfélként bánat homálya takar.

Dunavecse, 1841. június 23.

2

Martial után

Pompej magzatjait Ázsia és Európa temette,
Őt pedig Afrika; hant ha bizonyára födi.
Hogy szanaszét ekkép hever elszóródva, mit ámulsz?
Hogy birt volna a föld egy helye annyi romot?

Dunavecse, 1841. június 23.

3

Martial után

Zápor zápor után, a szüret szűnetlenül ázik.
Bár akarod nem jő szűz bor icédbe, csaplár.

Dunavecse, 1841. június 23.

4

A szerelem jelené; multé s jövőé a barátság.

Dunavecse, 1841. június 23.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése