A BOROZÓ



Gondüzo borocska mellett
Vígan illan életem;
Gondüzo borocska mellett,
Sors, hatalmad nevetem.

És mit ámultok? ha mondom,
Hogy csak a bor istene,
Akit én imádok, aki
E kebelnek mindene.

És a bor vidám hevében
Füttyentek rád, zord világ!
Szívemet hol annyi kínnak
Skorpiói szaggaták.

Bor tanítja húrjaimra
Csalni nyájas éneket;
Bor tanítja elfeledni,
Csalfa lyányok, titeket.

Egykor majd borocska mellol
A halál ha uzni jo:
Még egy korty - s nevetve dulök
Jégöledbe, temeto!

Pápa, 1842. április

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése